Nagyon irigykedem másokra, amiért a családjuk jóvoltából mindent megkapnak az életben, miközben én sehova nem jutok. Mit tehetnék, ha nem akarok így érezni?
A gyermekkori legjobb barátnőmnek amolyan "álomélete" van. Fantasztikus a családja, mindenki ott segíti egymást, ahol csak tudja, ráadásul elég tehetősek ahhoz, hogy mindent megadhassanak neki. A párja ugyanilyen, ennek eredményeképpen már az egyetem alatt tulajdonképpen együtt laknak (a srác már kb. 5 éve csinálja az alapképzést), nemsoká végeznek és már előkészítették számukra a rokonok a jól fizető munkahelyet, diplomaosztóra lakást kapnak, és azonnal kezdhetik tervezni az esküvőt, amit a szülők fizetnek. Soha az életben egy napot nem dolgoztak még, de már mindenük megvan :/
A helyzet az, hogy sajnos nélkülözésben és borzalmas családi légkörben nőttem fel. Apánk még gyermekkorunkban szó nélkül lelépett, így anyánk nevelt fel hármunkat - gondolom el lehet képzelni, milyen nehéz volt megélni.
Az anyagiak mellé anyánk teljesen depressziós lett, bár egyébként is elég narcisztikus és agresszív természete volt, emellé még sokszor meg is vert, illetve folyamatos lelki terrorban éltünk. Soha nem ültünk le együtt ebédelni, soha nem beszélgettünk semmiről, ma úgy élünk egymás mellett a testvéreimmel, mint az idegenek.
Az egyetemen diákmunkával szerzett minden pénzem elment arra, hogy beleadjak a rezsibe és fizessem a dolgaimat, ráadásul a munka mellett nem is tudtam jól teljesíteni, ezért átraktak fizetősre. Ma ott tartok, hogy 25 leszek, mire befejezem (előtte OKJ-t végeztem, semmire nem mentem vele), és csak diákhitelem lesz, egyelőre se normális munka, se lehetőségek.
Úgy érzem, hogy nem bírom már elviselni ezt az igazságtalanságot. Mindig igyekeztem jól tanulni, minden lehetőséget megragadtam az életben a munkára, otthon önszorgalomból nyelvet tanultam, önkéntesként foglalkoztam hátrányos helyzetű gyerekekkel - és most sehol nem tartok az életben, semmi eredménye nem lett az egésznek.
Én csak szeretnék egy normális családot, de erről már nyilván lekéstem, sem szeretetet, sem egyéb támogatást nem fogok kapni tőlük. Én is vágyom már családra, saját kis kuckóra, de még jóformán mínuszban vagyok az életben, mire a párommal eljutunk oda, hogy egy minimális alapot megteremtsünk, leszünk legalább 35 évesek...
Nyilván próbálok nem irigykedni, szégyellem magam, amiért így érzek, de egyszerűen nem megy a változtatás, mert újra és újra szembejönnek a sikeres, boldog és támogatott emberek...
válasza:
válasza:Értelek, hasonlóan érzek. :(
Bár a családom egyik felére (apukám, testvérem) nem panaszkodhatok, és apukánktól tényleg mindent megkaptunk/megkapunk a mai napig.
De mivel egyedül nevelt minket, így nyilván nincs autóm, lakásom... nekem sincs semmim.
28 évesen otthon élek, munka mellett is el kell tartani, pedig rengeteget dolgozom, de alig keresek.
Én is "irigykedem" arra a barátnőmre, akinek lakást vettek, autót kapott... Fele annyit dolgozik, mint én, de már külön él, és saját élete van.
De el kell fogadni, mert ő a barátnőm, és én őszintén örülök az ő szerencséjének, nem ezzel van a gond. Csak azt kívánom, bár nekem is több lenne... :(
válasza:Viccelsz? Nekünk párommal külön külön még megismerkedésünk előttről van diákhitel. 18 évesen olyan bombasztikus dolognak tűnt, és annyira nem tudtam felfogni miért rossz ez. Én betiltatnám, komolyan! Egy 18 éves, épphogy felnőtt ember szerintem nem tud felelős döntést hozni ezzel kapcsolatban.
Most kettőnk DH-át fizethetjük vissza közösen :) Se autó, se lakás, se rendes munka. Baromira nem érte meg felvenni, mert végzettség nélkül is ugyanúgy bolti eladó lennék mint így :)
Közben meg látom fészbúúúkon másoknak azért milyen könny. Ott van pl. egy régi osztálytársam. Szüleitől kapott ház, autó, utazások, esküvő. És nem ő az egyetlen. Mit ne mondjak irigy vagyok, még ha én is rontottam el. Ilyen az élet.
válasza:Én nem bántam meg, hogy felvettem a diákhitelt, majd visszafizetem, sz@rom le, hogy meddig tart.:) Bár ha egy kicsit okosabb döntéseket hozok a múltban, akkor nem kellett volna felvennem, úgyhogy sajnos ez az én hibám. Bocs az offért.
Nekem is vannak olyan ismerőseim, akiknek nagyon szerencsésen alakult az életük velem szemben. Szinte még az is, akinek a gimis évek alatt rossz élete volt, mint nekem:( Én is elég érdekes családban nőttem fel egy alkoholista apával és egy mindent eltűrő anyával, ráadásul testvér nélkül, úgyhogy az egész eddigi életem egy nagy menekülés volt. A szüleim tudnának támogatni, de mivel apám elissza a pénzt, meg elkölti sz@rságokra, ezért mindig is dolgoznom kellett és semmi nem hullott csak úgy az ölemben. Ha meg mégis, mert faternak épp olyan kedve volt, akkor meg a tág családban lehordtak mindenféle elkényeztetett kis dögnek. Úgyhogy szuper, fantasztikus útravalókat kaptam a családomtól. Ezzel szemben volt egy két osztálytársam, akiknek szintén nehéz életük volt, de nekik a sors megoldotta...az egyik visszakerült az anyjához, onnantól kezdve megváltozott az élete, boldog, sugárzó és elégedett lett, kinyílt és teljesen más ember lett, mint amilyen volt "sérült" korában. Volt egy másik lány is, akivel jóban voltam, vele is ugyanez történt. Ma már elégedett, boldog és kiegyensúlyozott. Nekem is megváltozott volna a sorsom, a család, de ez nem történt meg és ez a mai napig nagyon fáj. Főleg azért, mert mások életében minden megtörtént, amit én szerettem volna. Komolyan.Azt láttam, hogy mindenkinek megváltozik körülöttem az élete MAGÁTÓL, nem ők küzdöttek érte, csak a sors így hozta, én meg csak egyre mélyebbre süllyedtem...végül ez lett a vesztem anno. Én meg itt maradtam együl, magányosan, mert miután megváltozott az életük, rám se bagóztak és mindent magamnak kellett előteremteni párkapcsolat és támogató családi háttér nélkül. Ha pár rokonom nem áll mellém, most nem itt lennék. És idegesít, hogy másoknak anno minden olyan könnyen ment, nekem meg egyedül kellett véres küzdelmeket vívni és nemcsak a külvilággal, hanem a családommal is. És itt még nem tartok az anyagiaknál. Mondanom se kell, hogy a nagy nulláról indulok, de ezt már lesz@rom.
válasza:Nem sok jót tudok ígérni, ez az érzés sose fog elmúlni, csak csillapodni.
Az előny az, h amiért majd megküzdesz az életben, az a tiéd lesz, és meg fogod becsülni. Megtanulsz küzdeni és büszke lehetsz mindenre, amit elértél. Aki csak megkapta ezeket, az nem lehet igazán büszke rá, mivel nem az ő küzdelmének eredménye.
De szerintem a valóság az, h egész életedben frusztrálni fog ez a dolog, csak éppen annál kevésbé, minél több mindent elérsz majd. (Mert azért Te is elérhetsz mindent!)
De az a helyzeti előny, amiből ezek a szerencsésebb emberek indulnak egyszerűen behozhatatlan. Például hogyan lehetne behozni azt, h más szerető, békés családban volt gyerek? Mi tudná ezt kompenzálni? Nyilván semmi.
Tapasztalatból beszélek, mivel én is rossz családi körülmények között voltam gyerek. Néhány szerencsés fordulat és rengeteg munka árán elmondhatom, hogy mindenem megvan, ami másoknak is, talán még több is. De normális gyerekkorom már nem lesz soha. Normális családi hátterem (például, akikre számíthatnék) már nem lesz. Apuci vállalkozásába se ülök be, hanem gürizek egy multinál ezután is...
válasza:Műkapcsolat.
Ne legyél irígy, ennek van egy hatalmas buktatója, mégpedig ha beüt valami, akkor derül ki, mennyire is összetartó a kis család, és mennyire is szeretik egymást a fiatalok.
Bajban ismerkszik meg az ember legjobban.
Továbbá akinek mindent a keze alá tesznek, annak erősen deformálódik is a személyisége, én is hallottam már jól menő fiatalokról, akik együtt is vannak, gyerek is van, Bahamáznak meg minden, de meg van az a sötét oldal, amiről nem beszélnek, amikor a sikeres vállalkozó apuka hazamegy este, beleköt az élő fába is, sörösüvegeket dobálgat, meg ordít mint egy sakál.
válasza:9-es válaszoló, ha a rosszindulat fájna...
Neked tényleg az jelent némi örömöt az életben, hogy hátha a gazdagoknak rossz a családi életük? Neked ez a gondolat hoz némi vigaszt?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!