Nem akarok tőle gyereket, de szeretem?
Én is és barátnőm is 28 évesek vagyunk, együtt élünk.
A házasságra meg a gyerek témára is azt mondja, hogy majd a 3. x után. Szóval jelenleg nincs tervben, de majd mindenképp szeretne.
Sajnos a kapcsolatunk elején sok hazugság volt a részéről, ami miatt nem nagyon bízom benne. Emiatt nem akarnék vele házasságot.
Mivel félroma, ezért meg gyereket nem akarok tőle. Nem akarom, hogy a gyerekemet bele kelljen vinni ebbe a "kultúrába". A nagyszüleitől meg nem tilthatom el nyilván. Amúgy barátnőm is meg a szülei is normálisak nagyjából, csak a tág családdal van bajom.
Tudom, felvetődik, hogy akkor minek vagyok vele. Azért, mert ennek ellenére szeretem, ő is engem, jó a kapcsolatunk.
Talán pár év múlva változik a véleményem, leheet kivárásra kellene játszanom ezek tekintetében. Meg az is lehet, hogy barátnőmnek sem létfontosságú a gyerek, házasság dolog, ahogy beszélgettem vele ezekről, talán ezek nélkül is leélhetjük az életünket együtt.
Ti mennétek a kapcsolatból, vagy kivárásra játszanátok?
Ha ő sem akar házasságot és gyereket, akkor teljesen jó így.
Viszont ha akar, akkor nem fair, hogy te kvázi elrabolsz tőle éveket. Ráadásul egy nő nem szülhet akárhány éves korában, minél idősebb, annál nehezebb lesz teherbe esnie, főleg, ha ez lenne az első baba.
Úgy értem, az eddigi beszélgetésekből leszűrve, barátnőm sem omlana össze, ha nem lenne gyereke soha, meg nem lenne feleség.
Az elején még én forszíroztam ezeket a dolgokat, akkor mondta azt, hogy majd majd, de tudom, csak azért mondta, hogy megnyugtasson engem. Persze idővel változhet a véleménye. Meg őszintén szólva nem tudom róla elképzelni, hogy jó szülő lenne, elég kényelmes és hirtelen ember, ha kiesik a komfort zónájából, rendesen be tud dilizni. Egy gyerek meg sok lemondással jár azért.
Egyik sem. Őszintén beszélnék vele.
Az, hogy félig roma, nem tudom, hogyan jön egyáltalán ide, de őszintén szólva, nagyon rosszul esik ez az érvelés, mivel én is az vagyok...
Megrémít és elborzaszt a gondolat, hogy valaki azért ne akarjon velem házasságot, vagy bármit tervezni, mert "bekerül a kultúrába" - annak ellenére, hogy én sosem éltem a roma kultúra szerint, csak a származásomat nézve félig az vagyok.
28/N
28 évesen mégis mire és meddig akarsz várni? A tágabb családja nem fog megváltozni. Hogy te idővel beletörődsz-e a helyzetbe, azt nem tudhatod előre. A gyerek utáni vágy egy idő után szerintem mindenkiben jelentkezik, biztos vagyok benne, hogy benned és a barátnődben is fog. (hogy titől akarsz majd gyereket, azt meg előre nem tudhatod)
Mivel egy kapcsolat két emberről szól, főleg ha szeretik egymást, akkor az lenne a tisztességes megoldás tőled, ha nem tőlünk várnád a megoldást, hanem leülnél beszélgetni a barátnőddel, és ezt a sok aggályt, amit nekünk leírtál, neki is elmondanád. És közösen eldöntenétek, hogy ennek akkor van-e értelme a továbbiakban.
A barátnőd 28 éves, és ketyeg az óra. Lehet, hogy 30-32 évesen meggondolja magát, és családot akar. Te addig gondolkodnál, és majd akkor közölnéd vele, hogy bocsi, én nem akarod a gyereked apja lenni? Akkor kezdheti elölről, és csak megy az ideje, mire párt talál, mire komolyra fordulnak a dolgok, és mire összejön a baba...stb. Gondolom nem 40 évesen szeretne szülni,ha szeretne.
A kivárás egyedül neked jó, és egy önző dolog a részedről. Ha tényleg szereted, beszéld meg vele a helyzetet. És döntsetek közösen.
Nem vágtam át, mint írtam, tudja jól, hogy mit tervezek, vagyis mit nem.
Azt is írtam, hogy ő se akar gyereket, házasságot, csak azért mondta ezt a kitérő választ, hogy majd majd, hogy én ne hozzam fel újra. Ez se volt egy szép dolog tőle. Nyilván ez változhat, de ezt nem lehet belekalkulálni, meg amúgyis tudja, mi a helyzet most velünk.
Nem fog más megtetszeni, szeretem, hűséges típus vagyok.
Aki nincs benne, nem tudja milyen az, mikor meg kell bírkózni az ilyen félroma és hasonló dolgokkal. Szüleivel semmi gondom, de a tágabb család tipikus roma. És mivel azért a szülők tartják velük a kapcsolatot, nyilván át kéne vinni a gyerekünket is oda, amit nem akarok. Nekem is nagyon rossz lenne, meg nem akarom, hogy a gyerekem ilyen példát lásson.
Arra nem gondoltál, hogy ő szeretne gyereket, de azért "nem omlott össze" amikor elmondtad neki, hogy te nem, mert szeret téged és fél, hogy elveszít? Persze nyilván egy idő után a gyerek utáni vágy erősebb lesz, aztán rájön, hogy te egyáltalán nem akarsz tényleg, akkor már lehet, hogy el lesz késve.
Ezért szerintem ezt beszéljétek még egyszer át. Nehogy azt higgye, hogy te majd megváltozol és mégis lesz gyerek.
Az meg fura, hogy azért nem veszed el meg nem akarsz gyereket, mert félik roma. De az együttélésben nem zavar? :S Ez tényleg a "nincs ló, jó a szamár is" benyomást kelti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!