Miért vagyok szerencsétlen?

Igazad van.Te tényleg szerencsétlen vagy! Csak azért írtam,mert totál be is beszéled magadnak,és ha te így érzed akkor így is van...

Tudod,én is szerencsétlennek képzeltem magam mert rossz a hallásom,és ez miatt sok gondom szokott lenni az életben..DE! Amikor ez miatt kesergek,mindig látok olyan embereket akik tolószékesek,szellemileg fogyatékosok,testi fogyatékosok,vagy vakok és ilyenkor hálát adok,hogy nekem csak ilyen kis problémám van...

Ha majd eljutottál arra a szintre,hogy értékeld a jó dolgokat(pl:egészség,vagy ép test,vagy jó látás,jó hallás) akkor már nem is fogod magad olyan szerencsétlennek tartani..

Na mesélj kedves kérdező mi történt 6év alatt?

Amúgy én is szerencsétlen vagyok cssk fiúba ns üdvözlet!

Tudom régi kérdés, de egyrészt kíváncsi vagyok, hogy a kérdezőnél változott -e valami, és milyen irányban, másrészt elmondom, hogy ugyanígy vagyok én is ezzel, aztán mégis talán megtanulok ezzel együtt élni.

Most vagyok 22 éves, több, mint 10 éve ugyanezekkel a problémákkal kell megküzdenem. Nem vagyok éppen a legszebb lány, soha nem is voltam az a divatmodell típus, félénk is vagyok nagyon, csendes, visszahúzódó, lassan és nehezen tanulok, az agyammal sincs minden rendben. Mondhatnám, hogy amikor az észt osztogatták akkor nálam nagyon spóroltak...

De! Lassan rájövök, hogy mégsem minden olyan szörnyű... Sok mindenen lehet is változtatni, amin meg nem amiatt meg fölösleges a bűntudat, az úgysem a Te/a mi hibánk.

Én is úgy vagyok vele, hogy mikor kibukok, eszembe jut, hogy lehetne sokkal de sokkal rosszabb is. 1, Van egy párom már 4 éve, akinél jobbat, hűségesebbet, imádni valóbbat nem is kívánnék és elfogad, imád így ahogy vagyok. 2, Bejutottam egy nehéznek mondható egyetemi szakra ahol, ha döcögősebben is, mint az átlag, de szépen lassan teljesítem az elém gördülő akadályokat, mert én azt akarom, és elhiszem, hogy képes vagyok rá!

3, Szintén a legnagyobb motiváció, amikor belegondolok, hogy sokan tolószékben ülve élik mindennapjaikat, esetleg súlyosan betegek akármilyen téren, vagy a családjukban vannak problémák. És ilyenkor érzem azt, hogy az én problémám, az tulajdonképpen nem is olyan hatalmas, mivel ezen lehet segíteni. Ez csupán elhatározás kérdése, nekem és neked is kérdező, meg van minden esélyünk, hogy változtassunk magunkon, a hozzáállásunkon, mert nekünk megadatik ez a lehetőség!

Még ha hosszú is a folyamat, de el kell kezdeni, nem lesz könnyű, de ha el se kezded máris vesztettél és benne maradsz az önsajnáltatás ördögi körében! Először próbáld meg végiggondolni, hogy mi zavar a legjobban a felsoroltak közül, arra próbálj rákoncentrálni leginkább. Pl. a külsőn igenis, hogy lehet változtatni. Arról, ha nem vagy szép természetesen, az nem a te hibád, de attól még mindent megtehetsz annak érdekében, hogy ápolt és csinos legyél, és a maximumot hozd ki magadból. Gondolok itt, pl. alapvető higiénia, egy jó, hozzád illő smink, frizura, stílusos kiegészítők, ruhák (nem, nem kell a legdrágább, pl. a Hádá-ban is lehet nagyon szuper egyedi és stílusos ruhákat kapni),a lényeg, hogy találd meg azt a stílust ami kiemeli a személyiséged, és jól érzed magad benne. Ne hanyagold el magad az a lényeg. Ha az alakoddal nem vagy megelégedve, akkor sportolj, és diétázz ez is csupán elhatározás kérdése. Tudom, talán közhely, de akkor is így van, és nálam pl. ez utóbbiak beváltak. Én sem vagyok egy szépség, soha nem is voltam az. Egészen sokáig tipikus szürke kisegér voltam, úgy képzeld el, hogy szemüveg, barna unalmas haj stb.

Aztán egyszer csak megelégeltem, és leváltottam a szemüveget kontaktlencsére, hajszínt, és fazont váltottam (azóta már mindenféle színű volt a hajam), most éppen tűzvörös, elkezdtem stílusosabban, egyéniségemhez illően öltözni, és máris sokkal jobb lett.:)