Életetek melyik eseményéről tudtok nehezen beszélni, megnyílni valakinek? Miért? Szégyenled, bánod? Rendben vagytok a lelketekkel? Vagy sok a nem szívesen beszélek róla téma?

Biszexuális vagyok..ez a legnehezebb.De ritka ember az,akinek elmondom.A szüleim még nem tudják,de nem is fogják szerintem.

az egész gyerekkorom, és az apám miatt... de nem beszélek róla senkinek, és akkor nem fáj

Arról, hogy általános iskolában gyakran terrorizáltak (csak lelkileg)és sosem tudtam kiállni magamért, nem szoktam beszélni senkinek. Sokan lehet, hogy el se hinnék, mert már nagyon régóta teljesen más vagyok és pont a régi dolgok miatt, ha valaki csak csúnyán néz rám, egyből kikérem magamnak. A családom pl. semmit nem tud ezekről és nem is fog.

régen valami hasonló volt velem is. Nem szívesen beszéltem a gyerekkoromról. De mára rá jöttem, hogy nekem a gyógyír az, ha mindenkinek elmondom. Rólam igazából mindenki tud mindent. Evvel kivédem a rossz indulatú pletykálkodásokat is, mivel mindenki tudja az igazat. Nekem ez segített, annyit beszéltem a legrosszabb momentumokról az életemben, hogy elfogadtam és békésen tudok vele együtt élni, és nem rémisztget mint egy szörnyeteg..