Mit tennétek a helyemben? Vigyázat, anyós téma!

Elég keményen összevesztem barátom anyjával. Mivel távkapcsolatban élek a szeretett férfival, hol ő van nálunk, hol én náluk. Korunkkal ellentétben mindketten még szülőknél lakunk, anyagi okok miatt. Így hát a szülők jelen vannak az életünkben, de ebből még nem volt gond, idáig. Az én szüleim nem szólnak bele, mit hogyan intézünk, mit hogyan csinálunk, a mi dolgunk, ránk hagyják. Idősebb testvéreim már külön élnek, anyámék tisztában vannak, hogy gyerekeik felnőttek. Sajnos barátomék szülei még gyerekként kezelik barátomat és öccsét. Nah, és ezen én sokszor kiborultam már, idáig tűrtem, hát mit szóljak bele. Az anya elég kemény hozzáállású, nem toleráns másokkal, kritizál mindent, ami nem az ő szájíze szerint van. 6hónaposan még bagózott, egyoldalúan táplálkozik, sokszor elküldi a fiát a francba, hogy mit képzel az, de ő a tökéletes háziasszony. Rendben, megértem, végülis az ő dolga.

Sajnos nem tudok non-stop vigyorogni és jókedvű lenni, ha náluk vagyok. Mikor látja rajtam, nekem áll, "Mi bajod van?". Legutóbb sajnos megelégeltem, és azt mondtam semmi köze hozzá, ne szóljon bele más dolgába. El kezdett vitatkozni, én is vágtam hozzá a szebbnél-szebb dolgokat. Hát úgy kezelt engem is, mint egy kis cafkát, aki állandóan csak bántja a fiát, hisztizek, pedig ő megtesz mindent, főz-mos-takarít, mit képzelek, ha egy gazdagabb fiú kell, mennyek és keressek magamnak. A fiát állandóan nyüstölöm a saját hülyeségeimmel. Mondja, felhívja az anyukámat. Ez mondom hülye, mint az oviban. Megsértettem egy életre, mert azt mondtam, anyám elküldi magát a 'francba'.

Ezek után, inkább felültem a vonatra és hazajöttem. Barátom azt kérte, felejtsem el, de nem érti miért kellett mindez?! Veszekedtem vele is, de békében váltunk el.

Szégyellem magam, amiért próbáltam kiállni magamért, ezek szerint kussolnom kellett volna. De ez a nő kibírhatatlan. Durva dolgokat mondott nekem, ezek után nincs kedvem feléjük menni. Barátom nem akar balhét, inkább a háttérben marad.

Nem tudom, hogyan álljak ezek után a dolgokhoz. Remélem érthető a kis sztori. Nyilván én is ludas vagyok, de szeretem ezt a srácot. Mégis úgy érzem ennek a kapcsolatnak semmi jövője, talán mert nem érzem, hogy ki a fontosabb az életében. Az anyja vagy én. Szerintem ő sem tud dönteni, ezért vergődöm.