Hogyan változtassak magamon?

Szeretnék változtatni magamon, a személyiségemen. Hogyan is kell belekezdeni? Az iskola kezdetéig szeretnék egy kicsit megváltozni.

Magamról: 15 éves lány vagyok, aki régebben kicsit fiúsabb, rockeresebb volt, de amikor felkerültem középsuliba (most voltam 9. osztályos) kicsit nőcisebb lettem, persze maradtam belülről ugyanaz a sportos, kalandvágyó, merész, belevaló csajszi (és így ismertek meg a többiek), aki eddig is. Ezt a tulajdonságomat most is szeretném megtartani! De az új osztályomban a lányok olyan hogy is mondjam, nagyon lányosak, vagy nem tudom. :) Főleg a szobatársaim a koleszban. Nem mondom, hogy zavaró, amit csinálnak, csak fura, hogy rám is valahogy rámragasztották, meg nálunk ez nem volt szokás. :) Puszit adnak, megölelnek mindig, meg (tudom, hogy nem leszbik) ilyen kissé erotikus tartalmú dolgokat csinálnak, itt gondolok hangokra, fenékre csapkodásra meg ilyenek. :D Ezt az ölelés dolgot nekem is átadták, de nekem annyira nem fekszik ez a dolog. Olyan ragacsos, nyálas, de nem akarom megbántani őket, mert ha eltolom őket vagy ilyenek, megsértődnek. :) Amúgy ők is minden hülyeségbe benne vannak ettől függetlenül, fiújuk is van. Nekem nincs és még nem is volt. :) Ha a többiek elmennek felsősökkel sétálni, sörözni, vagy valami közeli koncertre délutánonként én sosem tartok velük, maradok egyedül a szobában és elmolyolok valamivel. Nem azért nem csatlakozok, mert nem hívnának, sőt, sokszor rá akarnak beszélni, hogy menjek, de egyszerűen én nem akarok. Ha valakit nem ismerek és úgy mennék vele bárhová is, nem oldódnék fel olyan egyszerűen, ha a többiek már ismerik előtte, rosszul érezném magam. Nincs is felsős haverom ezért. Sokszor még az osztálytársaimmal se megyek el, mert inkább magányra vágyok, hogy kicsit gondolkozhassak, írhassak, pakolhassak, zenét hallgathassak.De van amikor én is megyek a barátaimmal és pörgök ezerrel, persze csak a kulturált kereteimen belül. :D Nem részegedek meg ilyenek! :) A belevalósságot azért úgy értem, hogy nem eszetlen hülyeségek, szóval nem megyek bele olyanba, ami törvénytelen, vagy tényleg lehet belőle bajom. :) De pl. bungee jumping, ejtőernyő, ilyenek azok mehetnek. :D Ha munkáról van szó, akkor nem zavar ha piszkos leszek, vagy ha nehéz. Ezt is megtartanám. :D Annyira nem szeretem az embereket, valahogy úgy gondolom, hogy egy kutyus vagy valami másik állat normálisabbnak tart, mint egy ember. Olyan nagy barátot, aki olyan, mint én nem is találtam, egy volt osztálytársam a legjobb barátom, de sulikor vele is csak szinte havonta találkozok. De ő komolyan a másik felem, mintha a tesóm lenne. :) Az osztályban amúgy mindenki tényleg szeret, jóba vagyok mindenkivel, fiúkkal is és lányokkal is, de olyan legjobb valahogy nem jött össze senkivel sem. Mindenki segítőkésznek tart, megértőnek, értelmesnek. Én megbízom bennük annyira, hogy elmondjam nekik a titkaimat, de valahogy mégis egyedül érzem magam. A suli végén elterveztük, hogy majd sokszor megyünk egymáshoz, tartjuk a kapcsolatot, csinálunk közös programokat. De én nem kerestem őket egyszer sem. Najó, egyszer voltam sétálni és ennyi. Nem aludtam ott senkinél, nem hívtam meg senkit, mert egyszerűen valahogy nem akartam. Nincs kedvem, nem érdekel az ilyen program és sokszor a telefonokat sem veszem fel. Tudom, borzalmas szokás, de mostanság valahogy ilyen vagyok. Nem ők nem érdekelnek, de valahogy egyszerűen nem akarom. Sokszor azt gondolom, hogy nem vagyok normális. :D A fiúk szerintem csak haverként tekintenek rám, mert ha egy fiúval vagyok, sose tudok olyan igazi csajsziként viselkedni, szóval inkább az a viccesen kötekedős vagyok és erről nem tehetek. Valószínű lehetne fiúm, mert azért nem vagyok egy bányarém, szóval nem azon múlik a dolog. (nem nagyképűsködésből!) Pár lány annyira nyomul, hogy az már gusztustalan, szánalmas, ezzel meg lehet őríteni! :D Nem is tudom, mit mondhatnék még így hirtelen. :D

Amilyen szeretnék lenni: Szeretném, ha kicsit rejtélyesebb, "misztikusabb" lennék. :D Aki olyan magányos farkas, de segítőkész. Ezek az ölelések elmaradhatnának igazán. Nem esetlen akarok lenni, csak olyan, aki magára számít igazán és nem bízik meg akárkiben, nem beszél sokat, az érzéseimet magamban szeretném tartani és nem olyan nagy csajos partikon szeretnék dumálni. :) Szerintem értitek mire gondolok. :D

Na akkor, ezt hogy valósítsam meg? Külső és belső változást szeretnék. :) Köszönöm, hogy elolvastátok a kisregényt és előre is köszi a segítséget! :) Ha még van kérdés, akkor hajrá! :D