Mit gondoltok egy ilyen fiúról, illetve ez már kicsit félelmetes egy lány számára?

"hajnal előtt a legnagyobb a sötétség.."

ajj, ez de szép volt! :)

amúgy hidd el, én megértelek, én is ilyen voltam, tele voltam (vagyok még nagy ritkán most is) ilyen fajta haraggal, de végre van munkám és az nagyon leköt, illetve elfáradtam vagy csak bölcsebb lettem...

szerintem kinövöd, ismerkedj, szerezz tapasztalatot, mert minél szélesebb a látóköröd, annál elfogadóbb leszel

24-es vagyok

Ha tényleg nem vagy a lánnyal agresszív, akkor visszaszívom, ez esetben tényleg megérdemelsz egy esélyt. Ez az egy dolog az, ami megbocsáthatatlan.

Egy rossz gyerekkort túl lehet élni.

Nem az számít, hogy mi volt.... az az életed kisebbik része. Szóval igen, egyértelműen van esélyed szebb életre.

Az emberek többsége nem az a felhőtlen, napfényes, madárcsicsergéses, szappanbuborék világban élő, boldog kis teremtés, aki lassítva fut egy réten, ahol virágok táncolnak és egy rózsaszín unikornis repked.

Mindenkinek kijut a sz*rból.

Most pedig még gondolj ide egy csomó közhelyet...

hogy a változás te magad légy

meg hogy aki folyton a múltba néz, az s*ggel megy a jövőbe, meg ilyesmi.

Nincs veszve semmi.

bocs, hogy ezt mondom, de mindenki úgy érzi, hogy a saját problémái a legnagyobbak...

egy normális emberrel meg tudod beszélni, de attól nem fog elmúlni... Vannak dolgok, amiken nem segít, ha újra és újra beszélsz róluk.

Szerintem ez nem lehet akadálya egy kapcsolatnak.

Szia!

Mindenkinek vannak rosszabb, sötétebb korszakai az életben. Szerintem az a fontos, hogy ki tudd adni magadból a dühöt és a fájdalmat. A nőknél ez inkább sírás formájában jelenik meg, a férfiaknál ez inkább maga az agresszió.

Én ilyen esetekben mindig örülök, ha van egy hozzám közel álló személy, aki megért, vagy legalábbis meghallgat, ezért teljesen át tudom érezni, hogy miért van szükséged egy nőre. Viszont van, hogy inkább csak magamban lennék, ilyenkor mindenkit ellökök magamtól. Nem ismerlek, de szerintem te is hasonló lehetsz.

Szívesen beszélgetnék veled kicsit, tudom, nem vagyok szakértő, közöm nincs semmihez, de érdekelnek az emberek. Bennem van az, hogy szeretnék minél többel beszélni, minél többet megismerni, és ha kell és tudok, segítenék is.

Nem tudom, mennyire vagy 'vevő' egy ismeretlen segítségére, de nekem néha jól esik elmondani olyasvalakinek a problémáimat, aki tudom, hogy teljesen idegen számomra.

Visszatérve azt gondolom, hogy van esélyed egy kicsit más életre. Ami olyan szépségeket tartogat, hogy el sem hiszed majd, mikor bekövetkezik. Csak a megfelelő személyt kell megtalálnod hozzá. Akár egy nagyon közeli barát személyében. Az emberek nagyon sokszor ártanak nekünk, de mégis azért vannak, azért vagyunk, hogy segítsünk, hogy szebbé tegyük az életet. Tudom, hogy ez klisés, de így van.

Szép estét!