Baj az, ha valakinek nincsen ismeretségi köre, nincsenek haverjai, és évente csak egyszer találkozik és beszélget el igazán egy baráttal?

Egy kicsit, ha az neked rossz.

Velem is hasonló a helyzet, én egyre jobban befordultam emiatt. Már lassan ki se teszem a lábam házból, mert nincs miért. Ha igen, egyedül elbóklászok a kis utakon. És sokszor amiatt szorongtam, hogy elfelejtek beszélni. Amikor találkoztam egy barátnőmmel, azért szorongtam, mert nem jöttek a számra a szavak, mintha tényleg elfelejtettem volna beszélni. Azóta kicsit jobb lett a helyzet, havonta egy találkozás, ez se sok, de több mint a semmi. Akkor kicsit beszélgetünk, és mintha jobban érezném magam pár óráig, aztán visszasüllyedek megint a régi állapotba, a magányba.