Baj az, ha valakinek nincsen ismeretségi köre, nincsenek haverjai, és évente csak egyszer találkozik és beszélget el igazán egy baráttal?

Nem baj, ha neked így felel meg. Akkor baj, ha neked baj.

Az a lényeg, hogy boldog légy. Ha neked ez így jó, akkor minek ismeretségi kör?

Ugyanilyen vagyok, 22 éves. Hetek óta nem hívott senki és én sem tudok kit hívni, nincsenek barátaim, párkapcsolatom soha nem volt, ritkán szoktam találkozni egy régi osztálytársammal, mégritkábban ha egy-két ismerőssel összefutok, beszélgetek velük egy keveset és ennyi. Az összes szabadidőmet a számítógép teszi ki, nincs senki akivel közös programot szervezhetnék. Hiába írok a neten mindenkire, akinek nincsenek barátai, messze laknak. Eléggé baj hogy nincs baráti köröm, nagyon unalmas és rossz az élet így.

A 22:10-es kommentedben nagyjából összefoglaltad azt amiért fontos, hogy közelben lakóval ismerkedjek. (22:11-es vagyok.)

A végeredmény tehát: Nem baj, csak rossz. Vagyis nem kellemes.És még az is meglehet, hogy az az egy, akire vársz és gondolsz, ott a messze távolban elfelejtkezik rólad, és másfajta életre vágyik, mint amit te nyújthatsz. Nem szabad egy lapra föltenned mindent. találj más barátokat is. Ne csukj be mindne ajtót. (szerintem)

Ez egy nagyon nehéz kérdés...

Én is nagyjából így vagyok. A szabadidőm nagy részét vagy a gépezés vagy a tanulás teszi ki, pedig én középiskolás vagyok. Mondani könnyű, hogy ,,szerezz barátokat, járj erre-arra, mozdulj ki", de megtenni már nehezebb. Először is hova járj el? A suliban/munkahelyen mindenki csak érdekből barátkozik, bulikban meg nem akar senki se barátkozni, másért járnak oda. Egyedül meg kimozdulni nem érdemes. Igazából, ha 1x magadra maradtál utána nehéz ebből kitörni.