Antiszociális vagyok, mihez kezdjek?

Én hasonló vagyok, mint te. Van 1-2 jó barátom és ők már általános suli óta a barátaim, illetve én nagyon jó kapcsolatot ápolok a közeli családommal (szülők, tesók, nagymama), és párkapcsolatom is van 4 éve. De ezeken kívül én is antiszociális vagyok. Főiskolára járok már második éve, és a csoporttársaimnak még a nevét sem nagyon tudom. Az egyik említett jó barátom is ide jár, vele szoktam lenni szünetekben, az órákon pedig nem azon jár az eszem, hogy kivel kéne sutyorogni. Ha valaki beszélgetést kezdeményez, akkor azt én is próbálom minél hamarabb lezárni. Nem vonz az ismeretlenekkel való bájcsevegés. Az olyan embereket sem szeretem, akik pl. a boltban a húspultnál próbálnak barátokat szerezni maguknak azzal, hogy odaszólogatnak. Nekem ne szólogassanak. A nagyszájú szépfiúktól szintén a hideg ráz, akik bókokkal próbálnak beszélgetésbe elegyedni - nem szoktak jól járni, ha velem kezdenek. Szintén igaz rám, hogy gátlástalanul képes vagyok átgázolni bárkin, csak azért, hogy nekem jó legyen. Persze ez a szeretteimre nem igaz, őket sosem tudnám bántani, de egy osztálytársamnak sosem esett nehezemre keresztbe tenni, ha azzal én jól jártam. Szórakozni nem járok el, soha nem is jártam, mert gyűlölöm a tömeget, a részeg, randalírozó embereket. Nem csak buliba nem szeretek menni, hanem semmi olyan helyre, ahol sokan vannak, mert utálom, ha bárki hozzám ér akár csak véletlenül is, undorodom tőle. Ha az utcán random rámmosolyognak, nem mosolygok vissza, mert feleslegesnek érzem. Ha megszólítanak, van, hogy figyelmen kívül hagyom, vagy elintézem egy szemöldök ráncolással. A suliban akkor kezdeményezek csak beszélgetést csoporttársakkal, ha a tanulmányainkkal kapcsolatban kell valamit megtudnom: pl. ZH időpont, elmaradt óra pótlásának időpontja, stb. De ilyenkor is próbálok csendes, stréber egyéneket kifogni, akikről tudom, hogy válaszolnak 3 szóban, aztán békén is hagyhatjuk egymást. Én ezzel tökéletesen elégedett vagyok, nem érzem hiányát a 150 puszipajtásnak, hogy egész nap köszöngetnem meg beszélgetnem kelljen, hogy nap végére lezsibbadjon a szám. A családomat imádom, a párommal tökéletesen megvagyunk, a barátaim szintén fontosak számomra. Ők nem ilyenek, mint én, de engem elfogadnak így és nekem ez sokat jelent. A családomban is elég nyitott emberek vannak, sokat járnak szórakozni a szüleim is még így 60 környékén is, szóval nem hiszem, hogy genetika lenne, vagy ha mégis, akkor fogalmam sincs, honnan örököltem. A párom is nyitottabb nálam, több barátja van, járnak szórakozni, de sosem akar magával vonszolni. Vele inkább kirándulni járunk, vagy színházba, vagy csak élvezzük a közösen töltött szabadnapokat és ki sem mászunk az ágyból akár 48 óráig sem. Én nem is szeretnék ezen változtatni, engem ez tesz boldoggá, hogy ilyen nyugodt az életem, nem pedig túlzsúfolt, pörgős. 20/N

Te nem antiszociális vagy hanem aszociális, mint én. Nem tudom mitôl van ez, énis próbálgatok megváltozni, de nem nagyon sikerül, valamiért nem tudok nyitni mások felé, valahogy elvagyok egymagamban, és bár fiatal vagyok de az érdeklôdési köröm is eltér a mai fiatalságétól ezért kevés a közös témánk egy akármilyen ismerõssel is, nincs nagyon kivel beszélgessek és nem is lenne nagyon mirôl, és ezt már annyira megszoktam hogy nem is vágyok társaságra. Nem tudom hogy így mihez kezdek majd az életben, mindig csak az van elöttem hogy: valami lesz.

Én is ilyen vagyok, de én nem is akarok változtatni. Te miért? Csak kíváncsiságból kérdem. Nem jó neked így?

Ti semmik vagytok hozzám képest! Köztem és a társadalom közt kibékíthetetlen ellentét van! Se buli se emberek! Emberfóbiában, skizófréniában, emberundorban szenvedek. Alapvetően utálok majdnem mindenkit. Akiket nem, azokat sem engdem magamhoz. Régen sátánista voltam.

Én is hasonló vagyok, bár nem beteges szinten. Szóval szeretem az embereket, de ők nem szeretnek engem. valahogy csak ideig óráig sikerül megtalálni a közös hangot velük, utána szépen megszakad a kapcsolat.

Én úgy jövök ki a környezetemmel, hogy segítőkész vagyok és aki engedi arra mosolygok. Nem tudom segítettem-e. Egyébként meg ha nem csinálsz magad körül rossz hangulatot a viselkedéseddel, akkor jó vagy úgy ahogy vagy. Ha téged zavar, akkor meg idővel biztosan meg tudod változtatni.

szerintem tipikusan az az ember vagy akivel úgysem lehet kezdeni semmit. ha téged sem érdekelnek eléggé a saját dolgaid, másokat végképp nem fog.