Aki belül fiatalnak érzi magát, de idősödik, hogy hozza ezt összhangba?
Tudom, hogy hülyén hangzik a kérdés, vagy talán félreérthető, sőt azt is tudom, hogy nevetség tárgyává is válhatok miatta, de vállalom :P kihasználom az anonim fórum adta lehetőségeket. :D
Szóval: nem tudom, hogy hogyan segíthenék magamon, sajnos sikeredett a 4. "x" fölé mennem és még férfi is vagyok (újabb pofon a sztereotípiáknak, mert hogy lehetek ilyen, hogy férfi létemre ezen "pitschogok" :)) de ezt is vállalom) és nem találom a helyemet ebben a korosztályban. Olyan komolynak, olyan megfontoltnak, olyan igazi negyvenesnek megfelelően kellene viselkednem, de valahogy megragadtam a 20-30 év között. Tehát a tinidiszkókat nem "sírom vissza", de a huszonévesekre jellemző öltözködés, életérzés, zenei ízlés stb stb sokkal jobban "való nekem", mint az az ún. nagy "megkomolyodottság". Ma is ugyanolyan zenéket hallgatok, persze a ma fiataljai nem értik, mert mittudomén a Scooter meg a Brooklyn Bounce már nem divat, de én tök jól elvagyok vele, ugyanúgy, ha éppen valami divat weblapot nézegetek, akkor a college dzsekik meg a sportos cuccok tetszenek, nem a "papásak". Gyerekem sincs, a párommal élettársi viszonyban élünk, és ugyanazok szórakoztatnak, mint 15 éve. Csak gondolom egy "felnőtt" egy "középkorú" nevetségessé válhat, ha "csávós" és nem "férfias". Egyesek későn érőnek tartanak, nem is mondom, hogy nincs igazuk. És nem is a másoknak megfelelés miatt érzem problémásnak, hanem úgy ámblokk, úgy érzem, az évek elmentek, én nem változtam, úgy konzerválnám azt a kort, de tudom, hogy irreális.
Korombeliek, érettebb gondolkodásúak! Ti szembe mentek az őszinte belső érzéseitekkel, vagy mindenki másnak simán magától jön, hogy a korának megfelelően viselkedjen és még jól is érezze benne magát? Elnézést hogy hosszú és csapongó voltam, jó indulatú válaszokért hálás leszek.
Kedves Kérdező!
Ez egy jóindulatú válasz lesz. Értsd úgy.
Elsősorban a diszharmónia zavarja az embereket, nem is maga a számokkal kiírható kor. Az szokta őket zavarni, ha másnak próbálsz látszani, mint amilyennek szerintük lenned kéne: ha a viselkedésed+öltözködésed nagyon üti a kollagénvesztés okozta ráncosodást a képeden. Ez többféleképp orvosolható.
Vagy az "arcbőröddel" törődsz, hogy fiatalabbnak nézz ki (jóga, kevés mérgező tudatmódosító, több sport) vagy az öltözködésed lesz felnőttes. Nem avval van baj -saját tapasztalataim nem mindenkire érvényesek!- ha egy csepp extravagancia vagy oda nem illés van a ruházkodásodban, hanem ha pojácát csinálsz magadból. Annyi érzéked mindig kell legyen, hogy el tudd dönteni, mi fér bele, mi nem. De térjünk át a felszíni dolgokról a mélyebb kérdésekre.
Azt írod: "Olyan komolynak, olyan megfontoltnak, olyan igazi negyvenesnek megfelelően kellene viselkednem," -öööö, miért is? Hol az a hiteles mérce? Mi minősül megfontoltnak és nem infantilisnak? Ugyan. Negyven fölött rá kell jöjj, hogy a Világ a létezésedet nem veszi túl komolyan, nem is érdekled őt, és lehet, tervei sincsenek már Veled. Vagyis ha nem zavarod a közállapotokat (melód azért legyen, a devianciát se pártolja ez a jelenlegi berendezkedés, és fingani ugyan szabad a színházban, de elnevetni magad rajta ciki), akkor jótékonyan tudomásul veszi az ittlétedet, de nem kényszerít már semmire. 40 éves korodra e belső feszítő erőknek enyhülniük kell. Túl vagy -vélhetően- életed felén, inkább azon morfondírozz, hogy Te mivel szeretnéd tölteni az időd, ne avval, hogy "miért nem úgy viselkedek...". Ide a 3 pont helyébe bármi behelyettesíthető.
Egyébként ahogy Te, én is: "Egyesek későn érőnek tartanak, nem is mondom, hogy nincs igazuk." Én is evvel vigasztalom magam. Pedig nekem még kölyökképem is van, hiába múltam 40!
Üdv R.
Szia!
Egy idézet jutott eszembe:
A házasság az utolsó legjobb esélyünk arra, hogy felnőjünk. • Joseph Barth
A gyerekvállalással jön meg valójában az igazi kőkemény felelősségvállalás, de éppen ettől félnek sokan. Gondold át az életedet, a felnövő gyermekkel még csodálatosabb életet kapsz. Simán belefér, hogy fiatalos maradj - tudom, miről beszélek :)
Lépj hát tovább, ne hagyd elmenni az éveket...
Sok sikert!
Erre szokták azt mondani: "Mindenki annyi amennyinek érzi magát."
Anyukám előszeretettel követi a divatot mint egy 35-30 éves pedig már 43 éves 3 gyerekes családanya.
Páromnak az anyukája szintúgy 40 éveit éli mégis olyan mint egy tinédzser: szeret bulizni, eljárni otthonról, a barátaival "lógni"
Én meg 19 éves létemre sokkal érettebb vagyok és néha túl komolyan is viselkedem akár egy felnőtt.
Szóval ha te jól érzed így magad akkor ne érdekeljen ki mint mond. Majd ha a tested nem úgy reagál a dolgokra mint régen akkor majd úgyis rádöbbensz hogy itt az ideje hogy visszavégy a tempóból és öregedj.
Szerintem az első válaszoló nagyon elfogult. Vagy csak ő 40 évesen nem képes arra hogy igazán éljen és kétségbe esetten megragadt a számok mércéjében.
Szóval élj úgy ahogy te jónak látod, ne törődj a számokkal. Csak tényszerű adatok. A szíved az ami a korodat meghatározza :)
Összhangba hozni? Minek? Majd az idő összehozza őket.
Világmegváltó terveim vannak, de elfelejtem, miért mentem be a spájzba. Divatos ruhákba öltöznék, de már szédülök a magasabb sarkú cipőkben. Elmennék egy zarándok útra, de már szuszogok, csoszogok, ha két kiló krumplit haza kell hoznom.
Megmásznám a hegyeket, de már szédülök a biciklin..
Élj úgy, ahogy jólesik, a többivel meg ne törődj!
Vigasztaljon, hogy én az 5 "X" fölé mentem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!