Abnormális ez az én koromban? Mit tehetnék, hogy megvalósítsam? 19/L

Utolsó előtti:

Minek írjam le? Úgy is ahogy eddig mindenre ez lesz a válasz: hazugság.

Egyébként azt nem írtam hogy én gazdag vagyok. Mint írtam nem kérek anyagi támogatást a családomtól. De minden hónapban megtudom venni amit szeretnék. És a családom sem milliomos, de a középosztálynál jobban élnek. Mellesleg relatív kinek mit jelent a viszonylag gazdag...

Utolsó előtti:

Persze értem, de nekem az ilyenek sem okoznak boldogságot ( esetemben persze a pasizás lenne, bár szerintem alapvetően a legtöbb velem egykorú megalázza magát. Igen a barátnőim is, de nem ez alapján ítélem meg őket.)

A kapcsolatom szerintem rendben van. Szeretem őt, szeretek vele lenni. Az életet amiben élünk nem szeretem. Ha elmennék bárhova vele mennék.

Nekem az jött le, hogy nem tudod megbecsülni amid van, mert nem te dolgoztál meg érte. Hogy miről mi a éleményed az kb senkit nem érdekel.

Rinyálsz itt, hogy de szar az életed,

Írtam, hogy anyagi támogatást nem kérek a szüleimtől. Ezt még hányszor kell leírnom? Illetve, hogy dolgozok.

Nem mondom hogy szar az életem. Ezt is írtam. ;))

Egyszerűen nem érzem magam boldognak, nekem nem ez kell.

Utolsó:

Ennyire azért nem kell irigykedni. Már 3x leírtam, de látom szövegértésből nem vagy a topon: nem azt mondom, hogy szar, az életem de nem vagyok boldog. És nem elsősorban utazgatni akarok.

Lehet hogy nem bírnám a kétkezi munkát, de érdekesebb lenne mint most.

Ha kirúgnának ( nem fognak mert 100%osan végzem a munkát), sem keserednék el. Ezelőtt pár hónapig bankban dolgoztam, de nem lehetett összeegyeztetni a sulival. Ezután is feltalálom magam. Főleg diákmunka terén. Szinte végtelenek a lehetőségek.

Az előző megjegyzésem a 22:25-nek szólt.

ma 22:32

Nem a jogot unom. Érdekel. Imádom. Csak egyszerűen kevésnek érzem. És azt a fajta életet unom, hogy: egyetem, munka család. Nekem nem ez kell... Rokonlelkű embereket keresvén írtam ide hátha valaki volt már hasonló helyzetben, és mi segített? Hova ment , mihez kezdett.

Utolsó:

Ha már az agykérdésről beszélünk igazán tükörbe nézhetnél.

Látom nem sikerült értelmezned a hozzászólásokat.

Nem, nem dicsekedni szerettem volna, de ha te így érzed sem érdekel a nyomorod.

Világosan leírtam mit szeretnék: Ha valaki volt már hasonló helyzetben mit tett?

immár nyolcadjára írom le:

Nem nem szar az életem, de nem vagyok boldog.

Az önkénteskedés pedig jóérzés, de attól hogy odaadnám a laptopom vagy bármimet valakinek nem oldódna meg semmi.

Tisztában vagyok a világon élő sanyarú sorsú emberekkel. De először a saját életemet szeretném tisztázni, nem másét.

Nevetséges ahogy gondolkodsz, valószínűleg elég megkeseredett lehetsz, ha itt éled ki magad az alpári hozzászólásaiddal:)

ÉN ELSŐSORBAN NEM MÁSOKON SZERETNÉK SEGÍTENI, hanem megtalálni magam számára az ideális életet.

Nem érdekel, hogy te vagy ti miért vergődtök.

Nem azt kértem, hogy adjatok pénzt, vagy bármit. Egyszerű: HA VALAKI VOLT MÁR ILYEN HELYZETBEN MIT TETT?

Na vedd be az esti xanaxot:)