Abnormális ez az én koromban? Mit tehetnék, hogy megvalósítsam? 19/L

Sajnos az embernek mindig több és több kell.Én is unom, hogy meg van mindenem,de a diploma után húzok ki külföldre,ahol meg fognak becsülni.

Mondjuk nekem azzal van problémám, hogy ennyi idősen van saját lakásom,és nem nagyon van hapsi,aki hasonló körülmények között élne,így leszólnak stb.

Gyűjtsd a pénzt kérdező,nyáron menj el nagyot nyaralni és mindenképp diplomázz le.

Joghallgató létedre elég felelőtlenül beszélsz és lány létedre inkább egy sértődött kamasz műproblémáit adod elő. Amit leírsz sokkal inkább tűnik dicsekvésnek, mint panaszkodásnak. Kíváncsi lennék milyen munkát végzel. Ez a "kapitalizmus" kifejezés elég furcsa. Hidd el van az a nyomor amikor visszasírnád ezt az életet. Esélyed van egy kényelmes nyugodt, boldog életre, a fehér középosztály álmára.

Római jog kollokvium/szigorlat hogy áll? Egyetemes, magyar? Hány kredited van?

Ha a suli teljesen rendben van, ami ha munka meg ilyenek mellett működik, hát úgy szólván "lenyűgöző", akkor hol a kérdés?

Gyanúsan szép és jó életet írsz le, ilyen inkább a filmekben szokott lenni. Azért az ájk elég unalmas, magolós suli és 30 kreditet nappalin csinálni egy félévben teljes munka és egy önellátásra alkalmas fizetés mellett nagyon komoly (de közel sem lehetetlen!!!) teljesítmény és ez gyanúsan nehezen fér össze azzal, amit leírsz.

Fiatal vagy és heves, de a szabadságnak komoly ára van. Biztos, hogy vállalod? Biztosan nem azért, mert valami nem stimmel? Távol álljon tőlem, hogy rágalmazzak, hazugnak tituláljalak, de van egy olyan érzésem, hogy felnagyítasz dolgokat, másokat pedig jelentéktelennek mutatsz, lekicsinyítesz, elhallgatsz, de lehet, hogy nincs igazam.

Ezt a szabadság szöveget rendszerint semmirekellőktől szoktam hallani, akik nem veszik tudomásul, hogy leszámolt velük az élet, egyszersmind nincs kötelességtudatuk, felelősségérzetük.

Biztos, hogy minden úgy van, ahogyan elmondtad? Magadnak válaszolj. Szerintem alapvetően sokkal jobb a hozzáállásod, mint a fészekrakó, kapaszkodó fiatal lányoknak.

Ha minden szóról szóra úgy igaz, ahogyan elénk tárod, nos akkor a legjobbak, legszorgalmasabbak és legtehetségesebbek közé tartozol. Ebben az esetben válts nyugodtan, mert olyan gyakorlatiasságot, bölcsességet, jó ízlést, szorgalmat és munkabírást feltételez, amivel reális esélyed van egy különleges, tartalmas és kalandos életre, mert ezzel bárhol helyt állnál. Sok sikert :)

persze, külföld az más, engem anno az vonzott jó is, maradok is, de szeretném a világot megismerni.

Ès sztem ez a legjobb módja.

Angol felsőfokkal biztos ellennél egy ilyen világkörüli úton. Sztem ez egy nagyon jó módja értékelni a dolgokat és látni a világot. ès meglenne a kétkezi munka része is, és egy ilyen helyzetben helytállni ténlyeg nem semmi dolog.

21:43-as Egészen eddig a mondatodig egyetértettem veled:

"Szerintem alapvetően sokkal jobb a hozzáállásod, mint a fészekrakó, kapaszkodó fiatal lányoknak. "

Miért baj az, ha én családot akarok, nem pedig karriert, vagy utazgatást, önkénteskedést? Nagyon sértően írtad ezt a fészekrakást.

Érthető. Valóban el lettél kényeztetve, semmiért nem kellett megdolgoznod. Így nem tudsz semmit értékelni és fogalmad sincs, hogy mihez kezdj. Hát én tényleg nem irigyellek.

Nem gazdag a családom, én se vagyok az, DE:

- sok mindent a magam erejéből értem el

- vannak céljaim

- olyan munkát végzek, amit szeretek csinálni

- tudom értékelni a munkám gyümölcsét

stb...

Azért a szigorlati tantárgyaidról és a kreditjeid mennyiségéről elegánsan hallgatsz. Azért egy tételes jogi zhn, meg a beugrós nagy kollokviumokon a kettes se olyan rossz, a huszadrangú emberi jogi szeminárium meg megint más kérdés. Kicsit szerintem túlzol.

Leírtad, hogy mennyit dolgozol és mennyi az órabéred meg a hitelbe vett laptop, hát ez így együtt messze nem olyan fantasztikus, mint ami a kiírásodban van, hogy mások meg ehhez hozzáadják a saját keserűségüket és rosszindulatukat, nos az nem csoda, ilyen a világ. Azzal is egyetértek, amit mások nyomoráról írtál. Én azért választottam a szabadságot, mert deprimált, deklasszálódott és gyenge idegzetű vagyok. Boldogan élek, el tudok számolni a lelkiismeretemmel, nem keresek mentséget, nem kérek sem bocsánatot sem megértést, nem nélkülözök és nem élősködöm. Nekem megérte, de ha kényelemhez vagy szokva nagyon nehéz lesz.

Én se a tárgyakban látom a boldogságot.

Mint mondtam, szeretem a munkámat.

Szeretek sportolni, csajozni és még rengetek minden van.

Nem nagyon akarok a magánéletedben vájkálni, de, ha nem vagy boldog, akkor a kapcsolatod sincs rendben...