Miért van ez velem? Normális?

2 éve járok középiskolába,ez a harmadik évem most.Az első évem még nem volt rossz,elég nyitott voltam.Sok barátom volt az osztályban,köztük sok lány is.Már ált.iskolában is elég "népszerű" voltam,sokat beszéltem és kedves voltam mindenkivel.Aztán egyszer csak(pontosan nem emlékszem mikor)elkezdtem depressziós lenni,mindenkivel bunkó vagyok,idegenkedek az emberektől,csak 1-2 fiú van akit magamhoz közel engedek.Az egész családommal paraszt vagyok,az osztályban is mindenkivel.Amikor közeledni próbálnak(most már ritkábban teszik),akkor én durván elutasítom őket.Mostmár ott tartok,hogy a lúzerek között találtam magam.De még velük se érzem jól magam.Sőt,igazán szinte senkivel sem érzem jól magam,néha úgy érzem én más vagyok mint a többi ember.Buszon,utcán,suliban azthiszem hogy engem néznek,szociális fóbiám is lett.Önbizalom hiányban szenvedek,elég sokat törődök a külsőmmel,és azzal is hogy lehetőleg ne hibázzak el semmit.A netet már két éve azt használom hogy megpróbálom megfejteni,hogy mi lehet a bajom.Neurózis,személyiségzavarok,depresszió...nemtudom.De a legrosszab gondolatom az,hogy lehetek homoszexuális is.Láttam,hogy náluk különösen gyakori az ilyen...Bevallom,a lányokkal manapság nem vagyok túl jóban,némelyiknek akkora arca van,hogy az már hihetetlen.De így vagyok a fiúkkal is.(Néha a jövőmet nemtudom úgy elképzelni,hogy egy lánnyal élek,mert akiket ismerek nevetségesek...)Álmodozok,hogy egyszer végre megismerek egy normális lányt,akivel tudok majd beszélgetni,nevetni normálisan...de jelenleg sokkal jobban érzem magam némelyik fiú mellett.(szexuális irányultságomról annyit,hogy gőzöm sincs melyik nemhez vonzódom...Lánnyal volt még csak kapcsolatom,de volt olyan,hogy úgy néztem valamelyik fiúra,hogy vele kipróbálnám.Igazából az egész társadalom az agyamra megy.Ahogy próbálnak a fiúk és a lányok egymásnak udvarolni,de közben mégis utálják egymást legbelül...Ahogy szinte mindenki megjátsza magát...Ha új embereket ismertem meg régen, mindig egyből megtaláltam a közös hangot velük .(persze régebbről is vannak olyan emlékeim,hogy finoman szólva elég érzelemmentes voltam néhány emberrel)Most meg kerülöm a szemkontaktust mindenkivel,nem tudok nevetni már semmin:(,és egyszerűen utálom ahogy mások nevetnek és csak nevetnek.Nem mondom,néha én is elmosolyodok egy-egy viccen.. Lehet pár dologt kihagytam,nemtudom..csak azt tudom,hogy ez az állapot nem normális,és szeretnék újra normális lenni.