Velem van a gond?
Egyre inkább úgy érzem, hogy értelmetlen az életem. Szerintem ha meghalnék sem hiányoznék senkinek sem.
A legfőbb gond azzal van, hogy szinte senki sem ért meg, aki meg igen annak nem beszélhetek a gondjaimról, mert nagyo beleéli magát és neki is rossz kedve lesz. Már a legjobb barátok sem vesz komolyan. Anyámmal is összevesztem. Mert így fölöslegesnek tartok mindent.
Velem van a gond? Mit tegyek, hogy minden a régi legyen?
Nem tudom elmondani, mert nincs kivel beszélnem róla.
Nemhiszem, hogy hullámvölgy. Régóta ez van, csak most mégrosszabb lett. Úgydöntöttem mostantól mások elől elrejtem ezt a dolgot.
Szerintem a gond nem fog attól sem elhalványodni, sem eltűnni, hogy " több embernek is ez a gondja ". Igen, nyilván. Fura lenne, ha a te gondod egy mostanáig nem létező probléma volna.
De attól még, hogy más is küzd ezzel, még nem jelenti azt, hogy nem veled van a gond. Ki mással lenne ugyanis ?
Az a baj az emberek túlynomó részével, hogy hajlamosak vagyunk arra az elvre építkezni, hogy " nem velem van a gond " - de igenis, veled van a gond. Ez nem jelenti azt, hogy akarattal csináltál rosszat. Nem jelenti azt, hogy önszántadból kerültél ebbe a helyzetbe. És végképp nem jelenti azt, hogy rossz ember volnál. De a gond veled van, és nem mással, és ha nem hiszed ezt el akkor gondolj arra, amikor még minden rendben volt: nem mások miatt volt minden rendben, hanem saját magad miatt. Ezért értelemszerűen ha most bizonyos dolgok nincsenek rendben akkor az ugyancsak saját magad miatt van.
És ez jó, mert ennek köszönhetően tudsz képes lenni arra, hogy kilábalj ebből a helyzetből, ugyanis saját személyeden belül kell változásokat hoznod, nem pedig másokat kell megváltoztass.
Namostmár, amikor az élet értelmetlen, minden szürke és lehangoló, valamint nem találsz már olyan személyt akiben örömödet lelnéd, akkor valahol, valami megpattant.
Az életünkben gyakran rontunk el valamit úgy, hogy csak bizonyos ídő után jövünk erre rá, a következményeket tapasztalva. És sokszor nem is tudjuk pontosan, hogy most hol pattant el, csak azt tapasztaljuk, hogy valami megváltozott és valami rossz lépett be az életünkbe, de nem tudjuk, illetve nem akarjuk azonosítani a problémát.
ÉS A PROBLÉMÁT, kedves kérdező, csakis te tudhatod. Ha jelen pillanatban nem tudod, akkor az azért van, mert eddig még nem sétáltál egymagadban kint, a levegőn, és nem ültél le később ugyancsak egymagadban egy padra, hogy elgondolkozz az életeden. Nem az én életem, nem is az anyud élete, hanem a te saját életed. Az, hogy hol és mi pattant meg, csakis te tudhatod, de ehez ídőt kell szánnod a gondolataidra.
Van egy idézet : " Ha meghallgatnám saját magam, megérteném önmagam. " - nos ez arról szól, hogy sok ember nem szán ídőt saját gondolatvilágára, saját személyére és saját érzelmei megvizsgálására. Később ezek a személyek 2 csoportra oszlanak:
1. Azok, akik nem értik saját magukat, de ez nem akadályozza meg őket az életben; szórakoznak, keseregnek amikor kedvük támad és bár fogalmuk sincs mi miért van, nem esik nehezükre élni, mert bevállalják, hogy nem az értelmet keresik az életben, hanem egyszerűen csak élnek ahogy érik...
2. Ez a te csoportod. Ide tartoznak azok a személyek, akik ídővel ugyanoda jutnak, mint előbbi csoportba tartozó társaik, csakhogy itt már fellép a frusztráció is, a gondterheltség, a búskomorság, stb. " Miért pont én ? " , " Miért nem tudom irányítani az érzéseimet ? " , " Miért érzem magam rosszul ? " , " Miért vagyok folyton kedvtelen/ fáradt/ életunt/ pesszimista/ stb. ? "
Itt is lényegében az van, hogy az érzelmi hullámok jönnek- mennek, folyamatosan váltakoznak, de te nem látod a logikát, a magyarázatot, akkor már a kiútról nem is beszélve. És ez normális is. Honnan lehet tudni a választ, amikor soha nem tetted fel a kérdést ? Honnan tudnád a magyarázatot, amikor soha nem próbáltad elemezni a problémát ? Honnan tudnád a megoldást, amikor lényegében semmi sem tudsz a problémádról ?
Viszont a kiindulópont könnyű. Egyszerűen csak ídőt kell szánnod. Ídőt önmagadra. Tudom, hogy banálisan hangzik, de 100 emberből 1-2 próbálja csak meg és azoknak garantáltan beválik, a többiek meg csak nyafognak, hogy nincs megoldás.
Az élet egyszerű. Nem kell bonyolítani, nem kell megijedni, nem kell saját magadat összezavarnod. A probléma a tied. Amint felismered, a megoldás is a tied lesz. Amint megoldod a problémád, a rossz érzés elfog tűnni. Ez csak egy tünet, pont mint egy fizikális betegségnél: rosszul kell érezd magad, hogy tudd, hogy valami nincs rendben. Hogy tudd azt, hogy valamit kezelni kell. Betegen senki sem érzi jól magát. De nem várhatod el, hogy ha neked van betegséged akkor a többiek szedjék a gyógyszert helyetted, igaz ? ;)
Hallgasd meg magad, és érteni fogod magad.
Utolsó válaszoló: Köszi, lehet hogy még nincs meg a megoldás, de úgyérzem adtál egy löketet, hogy meglegyen. Asszem te vagy az első aki tényleg megértette a problémám. :)
Egyébként hány éves vagy? Nemed? Valami pszihológus-féle vagy?
:) Maradnék anonim minden szempontból, és nem saját személyem érdekében, hanem azért, hogy a jövőbeli kérdések- válaszok viszonyát illetően ne lehessen kifogásolni az általam írottakat sem évkorilag, sem nemileg, sem pedig hivatásilag
Örülök, hogy segíthettem.
És ne felejtsd el, hogy az a maximum bárki részéről is, hogy elvezet téged a forrásig, de innod már egyedül kell :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!