Pszihológusra szorulok? Már nem tudok másra gondolni csak arra, hogy valami nagy gond van velem. Akárhogy próbálom jól érezni magam egy gátat érzek ami megakadályoz, és hiába próbálom nem tudom ledönteni.

Történt már velem pár dolog, pedig még csak 18éves vagyok, és valamiért eljutottam arra a pontra hogy már az öngyilkosságon gondolkozom.

Nem érzem azt, hogy saját világnézetem vagy véleményem lenne, nemtudok kiállni magamért sem semmiért, ha mások aztmondják valamire egyik nap hogy kerek, akkor kereknek látom, ha másnap valaki más megcáfolja azzal hogy az igazából négyzet akkor meg négyzetnek. (ne szó szerint értsd)Nem tudom ki vagyok, miért és hová tartok.

Például: Együtt vagyok a barátommal hosszabb ideje, mostanában szakítottam vele azért mert összezavarodtam mások miatt, hagytam magam befolyásolni és úgy döntöttem hogy nekem ez a kapcsolat nem kell. Viszont kiderült, hogy tévedtem vele kapcsolatban, egyáltalán nem olyan rossz mint amilyennek gondoltam, de most már viszont egész egyszerűen nem tudok a szemébe nézni és azt mondani szeretem, pedig minden okom megvolna rá, igazából nem tett ellenem soha semmit és kiált értem meg szeretett, de mások miatt már azt sem tudom mit akarok. Egyik percben vele akarok lenni, a másikban viszont újra elveszem valahol mélyen saját magamban és nem tudom kimutatni az érzéseimet.Akármit tesz, mintha az érzéseim valamiféle fal mögött lennének és semmit sem tudok átélni 100%osan. Néha arra gondolok, hogy ennél már az is jobb lenne ha nem is lennének érzéseim...

Kiegészítésnek leírnám hogy egy éve éltem a lázadó korszakom és nyugtatókat szedtem, annó régebben zaklattak szexuálisan, és eddig 12pasim volt amiből 11 dobott a 2.hónapban.