Irigy vagyok mindenkire, mit tegyek?

18 éves vagyok, fiú.

Irigy vagyok szinte minden emberre, annyira rossz nézni a NORMÁLIS embereket, hogy boldogok, megtalálják párjukat, vagy ha nem is, legalább próbálkozhatnak.

Én eddig azt hittem meleg vagyok, de úgy érzem, hogy a lányok iránt is érdeklődöm.

Lány barátaim vannak (+ van egy meleg a baráti körünkben, aki eléggé irritál), nem rajongok a sportokért, nem sörözöm, nem csajozom: nem nézem úgy a lányokat (vagy akár a fiúkat), ahogy a többiek, első ránézésre megmondom valakiről, hogy tetszik-e vagy nem, nagyon kevesen tetszenek, és akik tetszettek, azok iránt pedig hamar elveszik az érdeklődésem. Még senkivel nem találkoztam, akire azt mondanám, hogy „ő kell nekem!”

Nincs jó testem, nincs nagy farkam, nem vagyok jóképű.

Egyáltalán nem érzem magam férfinek...

Egyetlen pozitívumot tudok „felmutatni”, hogy körülöttem mindig vidám a társaság. De csupán jó humorral nem igazán megyek sokra.

A suliban mindenki elkönyvelte, hogy én meleg vagyok, és ez engem nagyon zavar. Egyszerűen utálom, ahogy rám néznek: mint egy büdös mosogatórongyra; ráadásul be is szoktak szólni.

A barátaimmal ezt nem igazán tudom megbeszélni, nem is szeretném, hogy lássák a gyengeségem.

Attól félek, hogy soha nem lesz normális kapcsolatom, egyáltalán afelől is kétségeim vannak, hogy alkalmas vagyok-e egy kapcsolatra.

Nincsenek konkrét céljaim, nem tudom, mihez kezdjek az életemmel. Egy apró szelete ez a gond az egésznek, mégis túl nagy problémát csinálok belőle, és úgy érzem, hogy semmi sem működhet jól, amíg ez nem oldódik meg.