Irigy vagyok arra akinek van családja. Rossz vagyok?

"És nagyon szereti a gyerekeket, ő kb így teljesedett ki hogy anya lett"

Aztán ha felnő a gyerek és kirepül a családi fészekből akkor ugrik a kiteljesedett élet mert az ismerősöd semmi mást nem csinált, nem ért el egész életében csak gyereket nevelt. (Hacsak nem akarja majd érzelmi zsarolással magához láncolni a gyerekét ahogy azt a tipikus anyósok teszik, de akkor meg szó sincs a gyerek iránti szeretetről...)

Amúgy meg 22:39-essel értek egyet.

Cöcöccöööö. Nem mind arany, ami fénylik.

Aki telirakja a FB-ot meg a többi helyet a maga nagyszerű családjával, és tömli le a másik ember torkán a "boldogságát", azt csak ne irigyeld, mert ott valójában mindig gáz van.

Aki valóban boldog, az nem kérkedik a boldogsával, nem teszi ki a kiratkatba és nem is követel magának kirakatot.

Az állandó irigységkeltéssel (a mindennapos videókkal, képekkel) élő ember csak fájdalmat kelt másokban, önmagának pedig bizonyságot akar, hogy igenis jó, ahogyan él - pedig az ilyen ember belül nagyon bizonytalan és nagyon is érzi, hogy valami nem stimmel.

Ne irigyeld, hanem IGNORÁLD! A kirakat-emberek keressenek maguknak más balekot, aki "csodálja" és irigyli őket. Te pedig keresd meg azokat, akik elfogadnak téged, akik szeretnek téged, ne bámuld folyton ezeket az embereket, mert ezek csakis fájdalmat okoznak. Miért jó az neked, ha fáj?

Nem, te nem vagy rossz. Vagy úgy is mondhatnám, hogy nem vagy a rossz, hanem az, aki ezt műveli veled: az állandó dicsekvésével sé önpolírozásával irigységet és fájdalmat kelt másokban. Az a rossz ember, nem te. Te szenvedő ember vagy, és valószínűleg magányos.

Nyugi. Semmiről sem késtől le. A késői rózsa a legszebb rózsa. :)