Észhez lehet téríteni egy olyan családtagot, akinek a macskái fontosabbak mint a családja?

Hát nekem anyum ilyen, lelkizéssel ideiglenesen megoldható a probléma.

16/L

55 évessel már semmit.

Az ilyen emberek csalódottak, a szeretetigényüket a háziállataikon élik ki, amik feltétel nélkül ragaszkodók.

Pont ez az, h a macska nem feltétel nélkül ragaszkodó. :) Nekem is van macskám, tudom, h miről beszélek. Párom is és én is többre tartjuk az állatokat sok embernél, de ez nem azt jelenti, h bunkók lennénk másokhoz.

Próbáld meg, h a macskái után érdeklődsz. Esetleg vegyél valami jutalomfalatot alkalomadtán nekik. Ezzel az ő szívéhez is közelebb kerülsz és meg tudod, h miért ábrándult ki az emberekből olyan nagyon.

Igazából, pszichológussal lehet.

Az ilyen emberek azért tartják többre az állatokat(legyen az macska, kutya vagy bármi más) mert csalódtak az emberekben. Azt látják csak hogy hová fajult az emberiség: mindenki mindenkit kihasznál, gyűlöl, érdekből van valakivel, megcsal. Valamilyen szinten megértem őket, mert igazuk van részben.

Meg kell nekik mutatni az élet szép oldalait, szeretni kell őket, beszélgetni elük, foglalkozni, közös programokat csinálni; hogy lássák van családjuk aki szereti őket.

Ha te ezt nem tudod biztosítani, akkor vagy elviszed pszichológushoz akivel majd megoldják a problémát. De ha a nő nem akar megváltozni akkor a pszichológus sem csodatevő...

Azért a legtöbb esetben szó nincs csalódásról. Aki többre tartja az állatokat az embereknél, általában lusta vagy buta, így nem szánja rá az energiát, vagy nem is képes arra, hogy megkülönböztesse az embereket, megértse és elismerje, aki érdemes rá.

Egyszerűbb azt mondani, hogy minden emberben csalódott, az emberek önzők, gonoszak, ő csak a macskáit szereti.

Az már egész más kérdés, hogy a macskáknál önzőbb teremtmények szerintem a világon nincsenek :)

Utolsó, nagyon durva dolgot írsz. Nekem volt olyan macskám, aki eljött elém a buszmegállóba és reggelente beszökött a házba, hogy amíg alszom, a kezemet nyaldossa és kedveskedjen, ha szar napom volt, akkor meg megérezte és nekiállt "bohóckodni". Eszméletlenül hálásak tudnak lenni és rengeteg szeretet adnak. Én nem bírom az érzéketlen állatgyűlölőket, akik szerint az állatok csak addig ragaszkodnak hozzánk, amíg tápláljuk őket. Az ilyenektől mindig agyfrászt kapok, mert meglátszik, hogy mennyire nem tartoztak még felelősséggel egy kis állatért.

Visszatérve a kérdéshez meg kell mutatni neki az élet szép oldalát, hogy őt is szeretik az EMBEREK, kedveskednek neki. Én is ismertem ilyen embert és neki nem volt családja, barátai, a kutyáiban találta meg a boldogságot. Az egyetlen megoldás erre az lehet, hogy programokat szerveztek, néha kedveskedtek neki valami aprósággal, lehet az egy süti vagy valami virág. Beszélgettek vele, megkérdezitek, hogy hogy érzi magát. Apró dolgok, de sokat segíthetnek. A cicákat pedig nem ignoráljátok, hanem valamennyi szeretetet mutattok feléjük.

Nem akartam gonosz lenni. És tudom, hogy vannak kedves, rendes, hálás macskák. Az én cicám is olyan, hogy este bejön, lecsekkolja, hogy alszunk-e, és ha úgy látja hogy igen, akkor odagömbölyödik mellém és ő is alszik.

De azért ha reggel nem kelek fel időben, hogy reggelit adjak neki, képes agyonkarmolni.

Mindamellett egy állattal mindenképp könnyebb, és ez volt a lényege annak, amit írtam.