Irigy vagyok és önző. Változhat vagy ássam el magam?

megértem, ha nehéz őszintén örülni, amikor ugyanannyit, sőt többet pedálozol mint mások, mégis nekik jön össze egy csapásra.

nem kell görcsösen akarnod a dolgokat, mert akkor annál jobban arcra fogsz esni, ha nem sikerül.

egy kis lazaság, egy kis belexarás. semmi nincs végleg veszve. max később jön a siker. oka van annak, h nem most. talán pont azért, hogy előbb megtanulj másokkal együtt örülni, és akkor te is érdemes leszel arra, h veled örüljenek.

én pl nagyon tudok örülni, ha a páromat előléptetik, bónuszt kap, hiszen az is a közös életünkhöz, jövőnkhöz tesz hozzá.

örülök, hogy a barátnőm hamarosan ledoktorál, mert ez minden vágya, és szeretném őt boldognak látni annyi megpróbáltatás után.

alapvetően nem vagyok egy sikerre predesztinált ember, mi több, inkább csak teszem a dolgom, folyton azon fosok, h OMG, már megint tutira elbactam. tegnap meg tökre meglepődtem, mikor a konyhában a főnököm csak úgy félvállról odavetette, h kb nekem a legjobbak az eredményeim az új csapatból. el sem hittem. persze, mert kishitű vagyok, és nem gondoltam volna saját magamról, h képes vagyok rá.

ne folyton az eredményekre koncentrálj, hanem csak tedd, amit tenned kell, és a siker előbb-utóbb jön magától. ha pedig nem, akkor más területen kezdj el munkálkodni, hátha ott több babér terem.