Mit tegyek? Magányos vagyok, és teljesen rosszul érzem magam a bőrömben.
Kb 1,5 éve tart ez az állapot nálam. Teljesen elvesztettem önmagam, nem bírom elviselni magam körül az embereket, belefájdul a fejem ha szót kell váltanom valakivel, és színjáték az egész beszélgetés, hogy ne bántsam meg. Saját anyukámmal is ez a helyzet.De mégis nagyon magányosnak érzem magam, a kapcsolataim is felületesek a másik fél felől mindig.Én mindig fontosnak tartottam az emberi kapcsolataimat, de mivel kihasználható és odaadó vagyok/ voltam, mások ebből csak profitálni akartak vagy 'csicskájukként' kezelni. És nincs egy olyan ember se, aki magamért szeretne szerintem.
Régen nem éreztem ilyeneket, boldog voltam, humoros, és harmóniában voltam önmagammal, mindennel.
Igaz, sok probléma van most, de egyszerűen nem tudok túllépni, úgy érzem szétrobban a fejem a dühtől, a magánytól és a szomorúságtól. Csak a szobámba, egyedül vagyok mindig, ekkor nyugszom meg vmennyire.Érdektelen lettem mindenfelé. Régebben kondiztam, futottam, de nem változott semmi.
Ezek nagyon mártírul hangozhatnak :S De komolyan ekkora káoszt még nem éreztem a fejemben, és nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen nincs kedvem összeszedni magam, nincs kiért, nincs miért, nem akarok bizonyítani senkinek.
Valaki segítsen nekem, aki hasonlóképpen érez!
Sziasztok!
Én is ebben a helyzetben vagyok. Néhányótokhoz hasonlóan nekem is van munkám, családom, vannak rokonaim, barátaim, de mégis azt érzem, nincs senki aki közel állna hozzám. A barátok sosem érnek rá, a családban pedig nincs akivel egy jót lehetne beszélgetni bármilyen témáról. Mindig vidám, közvetlen és tevékeny ember voltam, de néhány éve hozzám közel álló emberekben csalódtam, ezért most próbálom magam távoltartani sok mindentől,véletlenül se éljem át újra a csalódást, miközben arra vágyom, bárcsak lenne valaki, akivel jókat lehet beszélgetni, időt tölteni. Nem érdekel semmi amiért tenni kell, nem úgy mint régen, amikor nem volt lehetetlen számomra.
Ennek ellenére, próbálom tartani a kapcsolatot a barátnőkkel, ötletelgetek programokkal kapcsolatosan, de egy két mondat után elakad a kommunikáció, mindenki elfoglalt. Van akivel megtudnék beszélni mindent, de az csak a nőt látja bennem, emiatt nekem nem kellemes a beszélgetés. Szóval mindig rájövök, hogy sehol senki.
Én is azt érzem, a legnagyobb kiút a magányból, ha van van valaki, aki motivál.
Elég régen feldobott téma ez úgy látom, de ha valaki még érdeklődik én szívesen beszélgetek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!