Mit tegyek? Magányos vagyok, és teljesen rosszul érzem magam a bőrömben.
Kb 1,5 éve tart ez az állapot nálam. Teljesen elvesztettem önmagam, nem bírom elviselni magam körül az embereket, belefájdul a fejem ha szót kell váltanom valakivel, és színjáték az egész beszélgetés, hogy ne bántsam meg. Saját anyukámmal is ez a helyzet.De mégis nagyon magányosnak érzem magam, a kapcsolataim is felületesek a másik fél felől mindig.Én mindig fontosnak tartottam az emberi kapcsolataimat, de mivel kihasználható és odaadó vagyok/ voltam, mások ebből csak profitálni akartak vagy 'csicskájukként' kezelni. És nincs egy olyan ember se, aki magamért szeretne szerintem.
Régen nem éreztem ilyeneket, boldog voltam, humoros, és harmóniában voltam önmagammal, mindennel.
Igaz, sok probléma van most, de egyszerűen nem tudok túllépni, úgy érzem szétrobban a fejem a dühtől, a magánytól és a szomorúságtól. Csak a szobámba, egyedül vagyok mindig, ekkor nyugszom meg vmennyire.Érdektelen lettem mindenfelé. Régebben kondiztam, futottam, de nem változott semmi.
Ezek nagyon mártírul hangozhatnak :S De komolyan ekkora káoszt még nem éreztem a fejemben, és nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen nincs kedvem összeszedni magam, nincs kiért, nincs miért, nem akarok bizonyítani senkinek.
Valaki segítsen nekem, aki hasonlóképpen érez!
Hát, tény ami tény, elégé padlón lehetsz a leírásod alapján.
Pontosan mi történt 1,5 évvel ezelőtt?
Mi váltotta ki belőled a jelenlegi állapotot?
Mert szerintem mindenkinek vannak problémái, de alapesetben tanul a hibáiból az ember, és megpróbálja úgy felhasználni az ebből nyert tapasztaltatott, hogy a jövőben elkerülje annak megismétlődését.
Szánalmas? Miért degradálod magad? Ez rossz hozzáállás!
Sajnos rengeteg ember szenved a banki hitelektől. Ez ellen elég nehéz tenni.
Az ilyen jelenségek mint az ebből adódó családi veszekedések sajnos velejárói a dolognak. :(
Az nagyon dicséretes, hogy segíteni szeretnél a szüleiden.
Viszont elsősorban neked azt kell kitalálnod, hogy milyen karriert akarsz befutni.
Mert ahogy leírtad, az a gyanúm, hogy nem a képességeidnek megfelelőt választottad.
Márpedig így elég nehéz lesz tartós munkahelyet szerezni.
(bár ebben a túlfeszített, rohanó, világban már ez is luxusszámba megy)
Az hogy, Van/volt egy 2 éves kapcsolatod, elég bizarr kijelentés.
Érdemes lenne ezt tisztáznod vele, mert ezzel a bizonytalansággal is, magad stresszesed.
Köszönöm a válaszodat, segítségedet!:)
Bele vagyok zavarodva már a dolgokba, igazából magam sem tudom, hogy mit akarok. 3 féle dologba is belekezdtem. Először főiskola,aztán 2 szakma, de mindent félbehagytam az első kudarc után. Sehova nem tudok beilleszkedni. Szerintem enyhe borderline személyiségzavarom van. Szeretnék pszichiáterhez fordulni, mert nem akarok egy lelki nyomorék lenni felnőtt koromra, de ez sem megy a pénzhiány miatt :/
A pályafutásodat illetően lehet, hogy túlságosan belelovaltad magad, de ahogy látom ezt a részét teljesen felismerted.
Az én tanácsom, ha már elkezdet az egyik szakmát, akkor azt tanuld is ki!
Előbb legyen egy olyan papír a kezedben, amivel el is helyezkedhetsz.
Aztán ha úgy érzed, hogy munka mellet meg tudsz felelni egy egyetemi követelménynek (és van értelme lerakni) akkor idővel abba is belevághatsz.
Ami nagyon fontos!!! Mert sokan itt bukják el a dolgot!
Nem elég csak a szakma elsajátításával (tanulással) foglalkozni.
Mellette el kell kezdeni felkeresni a szakmával egybevágó cégeket.
Ki kell építeni a kapcsolatokat, hogy akár iskola mellet, akár a végzettség megszerzése után, rögtön el tudjál helyezkedni.
Máskülönben megszerzed a szakmát, lesz egy papírod, de 0 tapasztalattal és 0 ismeretséggel nem tudod majd, hogy mit kezdjél magaddal.
Magáról a BPD-ről elhiszem, hogy ez egy létező jelenég, de pont az a baj, hogy ilyen és ehhez hasonló diagnózissal próbálod magad korlátozni.
Tegyük fel, hogy van hangulat ingadozásod, és az énkép személyiségzavarod is meg van, de kinek nincs?!
Időnként ezek a vonások mindenkiben előjönnek.
De ettől még nem lesz beteg senki.
Neked ilyen dolgokkal nem lenne szabad foglalkozni. ez csak egy takaró amivel takarózol hogy legyenek kifogásaid.
Ettől lesz az ember először képzelt beteg, és idővel heroikusan az ebből fakadó (betegségre jellemző) vonások miatt válik ténylegesen beteggé.
Ahhoz, hogy a kedély állapotod rendbe jöjjön, első sorban hátat kell fordítanod a "betegségnek".
Szia!
Mintha engem írnál le... Már én is diagnosztizáltam magam ilyen borderline-t, de nem jutottam attól még semmire :) Kb. 1,5-2 éve jött elő nálam is ez az állapot. Ha nincs mellettem senki, akkor az a baj, ha van, akkor nem tudok normálisan kialakítani kapcsolatokat, mármint úgy értem az érzés nálam is megvan, hogy minek, felesleges (mert "színjáték")
Nem tudom mi váltotta ki nálam is, de elég sok minden történt mondjuk... Az a baj, hogy az egész egészségemre ráment már a dolog.
Ha gondolod írj privit, hátha van valami hasznos tanácsunk egymásnak :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!