Mindig van minek örülni?

Nagyon megmaradt bennem, amit egyszer egy könyvben olvastam.

Ez volt a lényege:

Tegyük fel, hogy súlyos betegek vagyunk, de meggyógyulunk. Hazafelé jövet az orvostól legszívesebben mindenkit átölelnénk, még a szürke háztömökben, roggyant buszokban is meglátjuk a szépséget, amiket annyira utáltunk korábban.

Észrevesszük az élet apró szépségeit, hírtelen kinyílunk.

És ez tényleg így van! Már átéltem ezt a szituációt...

Csak az a baj, hogy ez a fokozott örömérzet nem sokáig maradt meg.