Mi van velem? Miért nem tudok örülni semminek?

én most 20 éves vagyok. általában ilyenkor kéne a legjobban BOLDOGNAK lenni és örülni az életnek. De én nem vagyok boldog. Mindig menekülök onnan ahol épp vagyok, sehol sem tudok teljesen megnyugodni mindig ideges vagyok minden miatt (iskola, barátok stb...). Szeretnék barátokat, de az emberek általában elkerülnek ha meglátnak. Nem beszélek sokat mert senki sincs aki meghalgatna (még a családom se igazán) és ha valaki valami csoda folytán mégis, akkor meg ökögök-makogok mint aki egész életében, soha sem beszélt. Szeretnék ebből az egészből kitörni, pihenni és barátokat szerezni, de amikor elindulok valahova félúton mindig vissza kell fordulnom, mert tudom úgyse sikerül hisz senki nem áll velem szoba. Sok rossz emlékem van a múlttal kapcsolatban, de erröl nem szeretnék beszélni.!!!

Eddig magamtól próbáltam úrrálenni ezeken a rossz érzelmeken, de rádöbbentem, hogy nem fog menni segítség nélkül és ha állandóan menekülök és visszahúzodó maradok akkor az életem csak átvészeltem, ami csak a félelmeimtől való menekülésről szólt. Nemrég feljebb tettek az osztályba (pl:10-röl 11-re) és nem tudtam neki örülni, pedig ezt én nagyon akartam és sokat kuzdöttem érte. De mégsem lettem boldog. Miért?? Mi a gond velem???

Elöre is köszi a válaszokat.!