Néha nektek is elegetek van az egész életből?

Nem, még nem éreztem ilyet.

Az életből nincs. A körülöttem levő világtól, meg a körülményektől azért néha van, hogy jó lenne elbújni egy időre.

Emberekből, szituációkból igen, az életből még nem volt sohs elegem.

Én úgy fogalmaznék, hogy ilyenkor magamból van elegem, nem a világból. Persze könnyebb a világot, a sorsot, vagy a szomszédot okolni a problémákért.

Nincs,sok minden érdekel újra és újra.

Mármint hogy nincs elegem...

Az életből úgy nem volt még elegem,de egyes szituációkból igen és ezek miatt voltam már nagyon elkeseredve. Munkanélküliség, szingliség...

Én pont most vagyok benne, hogy elegem van belőle. 1 hete vasárnap egy nagyon jó barátom motorbalesetben meghalt. Iszonyú egy hét van mögöttem,vasárnap volt a búcsúztató,előtte pedig gyertyás megemlékezés. És vasárnap a búcsúztató után éreztem azt, hogy elegem van,nem bírom tovább,már nem is érdekel semmi.Egy űrt érzek magamban, amit nem tudok semmivel kitölteni. Napközben még csak-csak elvagyok,de ahogy jön az este rettegek,hogy mi lesz velem, egyedül a gondolataimmal...A balesete óra érzem, hogy már nem érdekel, hogy államvizsgáznom kell júniusba, az sem,hogy süt a nap, semmi csak az, hogy milyen jó lenne ha már nem lenne kötelességem vagy nem kellene látnom azt, hogy attól mert nekem ekkora fájdalmam van, a világ nem áll meg...

Nekem elég sokszor van ilyen. Nagyon kevésnek érzem magamat ebbe a világba.