Tök béna vagyok semmihez sem értek. Hogyan változtassak?

Uhh... az gáz! :S

Persze nem vagy elkésve! :)

Keress valami szakmát, ami talán tetszhet és akár külföldre is jó lehet (mert itthon nem éri meg dolgozni szinte semmit), csináld végig, közben pedig próbálj kinyílni és megismerni a dolgokat, aztán idővel majd kialakulhat, hogy mit is szeretnél... ha meg nem jön semmi, akkor a szakmával menj ki külföldre!

Most kb. ez az én tervem, mert én is hasonló helyzetben vagyok :S :)

Miért milyen sulit végeztél el eddig? Hisz most 4 éves a középiskola- minden szakon ha jól tudom.

De azt még se írhatod hogy tök béna vagy mindenhez, hisz senki se tanul semmit az anyja hasában... Neked is kellett iskolába járni valamilyen szakra. Te is jársz boltba látod mit végeznek milyen az a munka-- voltál már kórházban is, orvosnál, tehát láthatod ott mit végeznek középszintű tudással. Állandóan keresnek ápolónőket valahova és tanulni is lehet munka mellett.

Hogyan változtass a bénaságodon ezt komolyan kérded? Nem zavar a magad restsége, mulyasága, butasága?

Valamikor én 15 évesen kerültem ki szószerint az utcára, nem volt kitől még egy szelet kenyeret se kérnem, nem volt semmilyen végzettségem-- de figyeltem másokat mit végeznek hogy végzik és miképp élnek... abból tanultam, s bár segédmunkásként kezdtem udvari munkásként-- de azt néztem más mit csinál és hogy csinálja-- mennyit keres vele... így haladtam előbbre a másokat figyelve a munkát na és a pénzt amit keresett-- munka mellett tanultam este és könyvelő lettem-- aztán munka mellett tanultam 30 évesen ismét és intenzív növér lettem, mert az jobban tettszett, érdekesebb volt és szebb, mint számolni egész nap...

szóval ha nincs semmi terved akkor el kell valahol kezdenek, de nyitott szemmel élj és láss meg másokat ki mit hogy végez érdekelne-e téged mennyit keresnél vele. Minden munkában van valami ami szép, ami érdekes, de azt neked kell eldöntened mit akarsz kezdeni magaddal! Vagy csak férjhez mész és egyetlen pasinak akarsz a rabszolgája lenni? Mert ha semmit se tanultál meg semmi nem érdekel akkor később elveszhetsz saját butaságod miatt-- egy házasság se életbiztosítás...egyedül maradhatsz esetleg gyerekkel is akkor pedig élned kell valamiből!

szóval szedd össze magad és állj a lábadra, mert régen kinőtted a babaházat...Az én kisebbik unokám csak 12 éves de már gazdaságot akar, állatokat, gyümölcs fákat hatalmas birtokot-- de a házát is tervezi, mert szereti a matekot és a mérnöki pálya is izgatja, de izgalmas a villan szerelés-- emiatt figyelnem kell, ne hogy szereljen leállítottam őt... de csodálatosan zongorázik tervezi a fellépéseit és minden második napon újabb és újabb zenéket komponál-- énekelne hozzá, de nincs pénzem mikrofonra sajnos a zongora pedig elnyomja a kis hangját főleg ha dzsesszt játszik. De tele van lelkesedéssel érdeklődéssel, mindenre odafigyel és akarja !! megismerni az újabb dolgokat.

Tehát az nem úgy van hogy értünk mindenhez, hanem bizony akarni kell, érdeklődőnek kell lenni fantáziálni kell hogy vajon tettszene, milyen lenne az a munka, mit lehetne azzal elérni milyen életet szeretnék? Tespedő, majd számba repül a galamb.... vagy alkotó, mindent akaró emberré. Ez csak is Rajtad múlik!!

Tudod édesem nem irigyellek Titeket fiatalokat... szörnyű milyen állapotokat teremtettek a hírős kormányaink!

Ha vidékfejlesztést tanultál, ugye attól is függ hol laksz, akkor talán a polgármesteri hivatalban, a földhivatalban, vagy valami hirdető-cég irodában kellene érdeklődnöd. Ha van erdőgazdaság vagy vadvédelem, szóval ezek függhetnek össze talán... mert én nem ismerem pontosan a szakképesítésed tartalmi lényegét...

Vagy talán vannak a te végzettségi szintedhez és elméletéhez hasonló tanfolyam féle amit talán munka mellett lehetne csak legyen munkahely-- szóval jelentkezz ide is, oda is, bárhova, amire úgy érzed alkalmas lehetnél

Itt függ attól is mennyire vagy kreatív mennyire vagy otthon a matematikában-- esetleg milyen dumás vagy, milyen a rá beszélőkéd... szóval ezen kellene elgondolkodnod, de mondom menni menni és újra próbálkozni, és rákérdezni pontosan mi az amit kellene végezned felmérve saját magadat-- aztán vagy bejön vagy Te magad jössz rá közben hogy mit is szeretnél jobban.

Annak idején szerettem a fizikát a kémiát a matematikáért pedig oda voltam-- aztán amikor végre elértem hogy könyvelő lehettem-- kiderült, egy hogy unalmas számomra nem volt benne fantázia, kettő kiderült hogy utálok több nővel összezártan egy helyiségben dolgozni, mert csak pletykáztak, mások háta mögött szövegeltek és másról se szólt a duma ki-kivel ki mit vegyen fel milyen a frizura milyen sminket vegyen... szóval kilógtam a sorból...én soha nem tudtam igy dumálni és nem bratyiztam soha senkivel, mindenkivel kedves vagyok de soha nem beszéltem senkivel a másikról... szóval korházba kerültem egfyszer és ott jöttem rá hogy nekem az egészségügy való minél súlyosabb az osztály annál izgalmasabb és komolyabb a munka, az odafigyelés és nem kellett senki pletykázását végig szenvednem-- csak szeretnem kellett a betegeket ennyi és számomra a kapott köszönöm és egy mosoly többet jelentett mint a sok süket, csak a divatról, frizuráról egyébről szövegelő libát hallgatni.

Ezt azért emeltem ki, mert a Te személyiséged, a Te barátkozó vagy nem barátkozó természeted is nagyon sokat határoz abban hogy mi az amit elviselni tudnál napi 10 órában.