Ez mind a kamaszkor velejárója? Van olyan, ami nem köthető ezzez, hanem a személyiségemben változott meg?

1.Mostanában úgy vagyok vele, hogy nem sok minden érdekel. A tanulás az megy, azt nem hanyagolom el, sőt még rá is hajtottam, de más dolgokhoz úgy állok hozzá, hogy lesz, ami lesz. Régebben érdekeltek mások dolgai, most azt mondom magamnak, megoldják egyedül. Olyanok is vannak (nem vagyok rá büszke), hogy elmegy mellettem egy-egy tanár és ha nem figyel oda bemutatok neki, meg ilyesmik. Előszeretettel égetem magam (annyira nem durván)kisebb baráti körökben.

2. Brutálisan őszinte vagyok..

3.Nem tudom, volt e már másnál is ilyen, de ha tudom, hogy valaki utál, vagy nem kedvel, akkor annak a szemében megpróbálok minél "rosszabbnak" kicsit k*rvásnak (a gyakori nem engedi a csúnya szavakat) tűnni. Ez

még a kisebbik baj, de gyakran csinálom ugyanezt, azokkal is, akik szeretnek, akiket szeretek tisztelek. Miért csinálom ezt?

4.Ha rosszkedvem van, vagy mérges vagyok, mindig keresem a bajt.

5. Képes vagyok minden filmen sírni. De MINDENEN van, hogy egy vígjátéknak olyan aranyos kedves kis vége van és fél órát sírok rajta.

Ui.:jó kategóriába írtam?

Köszönöm, ha végig olvastad, duplán köszi a válaszokat, triplán az értelmes válaszokat:)

14/L