Fiatalok, ti nem érzitek magatokat csalódottnak az élettel?

Tényleg mindenkinek olyan élete lesz, amilyet szeretne. Két módon lehetséges: vagy a körülményeihez igazítja az igényeit, vagy az igényeihez megteremti a körülményeket.

A nagy többség persze az igényeit csökkenti. A körülmények megteremtése ugyanis általában rengeteg munkával és kockázatvállalással jár.

Nekem szerencsém van, a családom elfogadja az extravaganciát. Most otthagytam az egyetemet, kicsit dolgozom, csak hogy megéljek. Mellette gyakorlok, mert zenélni szeretek. Eddig is ahova eljutottam, a zene miatt jutottam el, pl. turnékon. Egy normális család azt mondaná, szerezzek egy tisztességes szakmát, meg dolgozzak többet, hogy jobban éljek. De engem ez nem vonz, nem érdekel. És ahogy látom, boldogabb vagyok így, mint a legtöbben.

Szerintem nem kell foglalkozni mások véleményével, azt kell csinálni, amitől boldog leszel. De azt 200%-on. Ehhez bátorság kell. Én most teljes létbizonytalanságban élek, ha beüt a krach, hajléktalan is lehetek. De bízom magamban, bízom a tehetségemben, a szorgalmamban, a munkámban. Hiszem, hogy így lehetek sikeres és boldog :)

Jó, de más a hobbi és más a megélhetés :)

Mi az a fura hobbi, ha megkérdezhetem? :)

kísértetiesen hasonlóan látom a dolgot. pont a minap tört rám ismét, hogy semmi jövő nincs ebben az országban, de megkockáztatom ezen a bolygón sem - kivéve ha eleve gazdagnak születtél.

egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ép eszű ember hogy bírja elviselni ezt a hihetetlen mennyiségű igazságtalanságot, ürességet, gyűlöletet, szenvedést, ami ebben a világban van. persze sejtem, a többség aki kényelemben él, nem kell hogy szembesüljön ezzel, aki meg igen, az nem tud mit tenni ellene.

én sem akarom megváltani a világot, csak szomorú, hogy az utóbbi években egyre kevesebb emberrel látom érdemesnek tartani a kapcsolatot, és egyre kevesebb és rosszabb a munkalehetőség is. nem lehet már senkivel sem beszélgetni semmiről, mert senkinek semmi érdeklődése, vagy az is legfeljebb önmaga, vagy az, amit másoktól megkaphat. egyszerűen már a saját érdeklődési köröm is elsorvad, mert lassan semminek sem látom értelmét így, hogy látom, hová tart ez a dolog.

és ilyenkor mindig a 16 éves öngyilkos x eszter úszó levelei jutnak eszembe, amiben szépen leírja, hogy az élet végig arról szól, hogyan mozgasd a mókuskerék fogazatát, és ezt a saját szülein látja leginkább.

ehhez nem kell sok ész, csak próbáljon meg valaki iskola mellett dolgozni egy kicsit, aztán, mikor hullafáradtan hazaesik aludni, és már megint csörög reggel az óra, nem volt ideje ebédet sütni és a szórakozása abból áll hogy hétvégén leissza magát, ha épp van pénze rá, rájön talán, hogy abból a kis jobb esetben 90 ezres fizetésből, amit megkeresett még magát se tudja fenntartani egy albérletben, nem hogy házasság meg gyerek...

nem lenne gond a pénzügyekkel, ha az emberek foglalkoznának kicsit egymással, de ugye ilyenkor látszik meg, hogy szinte mindenki csak az önzésre hajt. nem tudom elképzelni sem, mitől lesznek boldogok a bankárok, akik idén 34363473 milliárd helyett 9873468563 milliárdot kerestek embertömegek ellehetetlenítésével, és hogy mi értelme van ezeknek a látványcsaládoknak, ahol megszokásból meg büszkeségből kell gyerek, vagy sajnos pénzért, meg fontos, hogy mit gondol rólad az anyósod, a szomszéd gizi, meg mindenki más.

és az a szörnyű, hogy az ilyenek, mint te, sehol nincsenek már a világon, snkit se zavar, mindenki játssza a szerepét, vigyorog hozzá, még talán meg is köszöni, mikor térdelnie kell... ennél komolyan egy majomnak is tartalmasabb élete van, mint nekünk "civilizált dicső lényeknek"...

"Hét ez a "megszokott", mivel az emberiség mindig is le volt korlátozva uralkodó hatalmak által így egy kisebb csoda és egy világ lázadása kellene ahhoz, hogy a valódi értékek mindenki számára elérhetőek legyenek és a műviségért kelljen fizetni."

sajnos én is így látom, hogy most szépen kipanaszkodjuk magunkat itt, aztán szembesülnünk kell azzal, hogy vagy beletörődünk a szolgasorsunkba, vagy felkötjük magunkat, mert más opció nincs.

"Van életcélom. De számomra úgy tűnik, hogy vagy besorolok a többség közé, vagy egyedül maradok és úgy érem el a céljaim. Mert azt sulykolják az emberbe, hogy akinek nincsen férje, gyereke, az egyedül mrad, felnőtt ember barátokra, családra nem számíthat, mert azoknak már saját családja van vagy meghaltak és az a normális stb..."

ez itt egy komoly választás pillanata, mert ilyenkor dől el, hogy belőled is "boldog" birka lesz, vagy szabad hajléktalan.

Értem mit beszélsz. Engem baromira meglep, hogy ez a norma. Engem ezek a dolgok, amikről te beszélsz, sosem tudtak érdekelni. Mindig úgy voltam vele, hogy ennyi lenne az egész? Mindenkinek ez köti le a mindennapjait? Senki nem lát tovább?

Én találtam egy embert aki hasonlóképpen gondolkodik, vele megoszthatom a gondolataimat. Legalább nem vagyok teljesen egyedül. Az, hogy a többi ember mit csinál, nem érdekel. Én úgy élek és viselkedem ahogyan én jónak látom. Oh, bocs hogy nem alkalmazkodtam, bogy hogy nem törődtem bele ebbe az elb*szott rendszerbe... Számomra kb. felfoghatatlan, hogy milyen elavult gondolkodású, maradi emberek teszik ki az emberek nagy részét.

Megoldást a világ gondjaira természetesen még nem találtam - de istenem, inkább lőjetek le, minthogy beletörődjek ebbe.

Természetesen nem panaszkodok lépten-nyomon. Én úgy élem túl, hogy teljesen elvonatkoztatom magam a külvilágtól. Nincsenek hasonló gondolkodású emberek a környezetemben? Oké, nem is beszélek senkivel a környezetemben. Nem tetszett a suli/munka rendszere, amibe épp belecsöppentem? Oké, sziasztok, én leléptem.

Nem tetszik, ahogy hozzám szólt ez a nálam "magasabb szinten lévő" ember? Engem aztán marhára nem érdekel, akármilyen bajom is származik belőle, megmondom neki a véleményem. A végletekig idegesít, hogy rengeteg ember csak tűr és tűr, és még ha érdekli, idegesíti is a helyzet, nem tesz semmit. És sajnos erre neveltek a legtöbb embert.

Természetesen rengeteg összetűzés, vita és satöbbi van emiatt az életemben. De az, amiben hiszek, sokkal fontosabb annál, hogy csak úgy egyszerűen feladjam.