Mi történt velem szerintetek?

Nagyon érzékeny voltam gyerekként és kamaszként is. Mindig odavoltam a szüleimért, amolyan anyás típus voltam és rengeteg időt töltöttem itthon akár a szüleimmel, akár egyedül. Nem voltam az a partizós fajta, félénk és visszahúzódó voltam.

Jelenleg 18 éves vagyok. Nem érintenek érzékenyen a dolgok, konfliktusaimat jól kezelem, ha vannak, de semmit se veszek már a szívemre.

A szüleimmel nem töltök sok időt és ha velük vagyok akkor is függetlenül viselkedek tőlük és önálló életet élek.

Érzelemmentesen szexelek, azaz érzéssel, mert kiélvezem minden percét és azt a pasit is, akivel vagyok, de nem alakul ki mély érzelmi kötődés az illetővel és kizárólag csak az élvezeten alapulnak a kapcsolataim. A szakítás nem visel meg, úgy lépek tovább, mintha mi sem történt volna.

Az életet szeretem, élvezem minden naplementét, valahányszor a szél az arcomba csap, a holnapba nyúló éjszakákat, amelyekben valamibe annyira belemerülök, hogy nem akarok aludni és azokat a reggeleket is szeretem, amikor erősen karikás szemekkel kell berángatnom magam az iskolába. Minden pillanatot tudok élvezni, mégis úgy érzem, hogy megváltoztam.

Hidegnek érzem magam, mert már nem tud megérinteni semmi, azok a dolgok amiken régebb merengtem és amikért hánykolódtam sokszor az ágyamban, egyszerűen nem tudnak már érdekelni. Már nem töprengek azon, hogy vajon milyen véleménye van a másiknak rólam, de még azon sem, hogy viszont fogom-e látni azt a férfit, akinél ébredtem a reggel.

Annak ellenére, hogy ez az állapot egyáltalán nincs terhemre, sőt még praktikus is számomra, nem tudom megérteni hogyan jutottam el idáig. Pont az a típusú személy lettem, aki soha nem hittem el, hogy leszek valaha is.

Véleményeket, esetleg hozzászólásokat szívesen várok.

Előre is köszönöm.