Mi történt velem? Miért lettem ilyen? (lent)

Kislány koromban mindig is visszahúzódó félénk gyerek voltam, akinek nem igazán voltak barátai. Amolyan magányos stréber. Az osztály különce. De amikor 6. osztályos lettem, minden megváltozott. Régen imádtak a tanárok, és semmi probléma nem volt velem. A magatartásom mindig is példás volt. Ám a 12 éves koromban elkezdtem folyamatosan lógni a suliból. A tanárok megutáltak. Bosszúból írtam egy elég durva verset az igazgatóról, ami a magyar tanár közreműködésével szerencsésen az igazgató kezébe került. Kis híján kicsaptak a suliból. Anyu ekkor úgy döntött, hogy másik iskolában a helyem, így hát átkerültem egy "kisebbségi" iskolába. Természetesen a helyzet itt sem volt jobb. Mindjárt az elején már gyűlölt mindenki. A diákok is és a tanárok is. Sok osztálytársam és nálam kisebbek is meg akartak verni. De hiába történt velem ennyi minden, azért mégis az a gyámoltalan kislány maradtam. Rögtön megijedtem, aminek az eredménye megint csak a lógás lett. Sosem tudtam magamat megvédeni senkitől. Még egy pisis kisgyerektől sem. A tanároktól egyenesen rettegtem. Ez a lógás odáig fajult, hogy ha még egy napot hiányzom a suliból, akkor annyi hiányzásom lesz év végén, hogy megbukok. Hetedikben a helyzet nem javult. Rettegtem mindennap bejárni a suliba. Ebben az évben már a szüleim azért harcoltak, hogy magántanuló lehessek, ami nem sikerült, vagyis azt az évet is ki kellett bírnom. Természetesen ez is csak lógással ment. Tanév vége volt már, amikor megint csak otthon adtam a "beteget", amikor anyut felhívta az osztályfőnököm, hogy a következő nap menjek iskolába, és az elkövetkezendő 1 hónapban egy óra hiányzásom sem lehet, különben újra járhatom a hetediket. Nem volt más választásom, hát mennem kellett. Nem telt el úgy nap, hogy ne sírtam volna az iskola miatt. Mivel a beilleszkedés nem nagyon ment, így sosem kedveltek meg igazán. Vége lett a hetediknek. Következik a nyolcadik, ami most vagyok. Ez az év is úgy kezdődött, mint a többi, annyi különbséggel, hogy itt már félévkor megvolt a 230 órám. Mivel a szüleim 5 éve elváltak, és én anyunál laktam és nem volt már több közelben lévő suli, így apuhoz kellett költöznöm, és ott befejezni a nyolcadikat. Ez történt 2 hete. Azóta megint "beteg" vagyok. Az új sulimban még a beiratkozáson kívül nem is voltam, de egy pár leendő osztálytársammal beszéltem már, és elég rendesnek tűnnek. Közben ebben a suliban meg engedték, hogy magántanuló legyek, aminek nagyon örülök, csak félek, hogy ebben a suliban ez miatt nem fognak majd elfogadni. Nem merek menni, mert félek, hogy itt is csalódni fogok, és nem fognak megszeretni és azt fogják velem csinálni, mint az előző sulimban. Hétfőn mennem kell, de hogyan tovább? Kérjem el az anyagot és kedden ne is menjek, hanem keddtől otthon tanuljak? Voltam már pszichológusnál, aki azt mondta, hogy semmi bajom. Én nagyon félős vagyok, és ha bántanak nem tudom magamat megvédeni. Anyunál ahol laktam, abban a faluban is belekerültem minden botrányba. Sok mindennek én voltam az élén, mint terjesztő vagy kitaláló vagy stb...Én mindig is szerény félénk lány volta. Legalábbis mindenki annak tartott és én magam is annak gondoltam magam. Miért kerülök mindenbe bele? Ennyire problémás gyerek lennék? És akkor mi lesz ha nagy leszek? Életem nagy részét majd a börtönben töltöm??!! Vagy mi? Esetleg menjek egy pszichiáterhez, hátha tud segíteni? Mit tanácsoltok? Amúgy meg lehet, hogy kihagytam azt a részt, hogy egy időben öngyilkos akartam lenni. És múltkor már annyira nem bírtam, hogy elkezdtem vagdosni a csuklómat. De most már leálltam róla. Szóval szerintetek? Kérek mindenkit, hogy most ne hülyéskedjen, mert ez most komoly! Aki nem ír normális választ annak piros kéz lesz a büntetése!:) Ha esetleg van még kérdés, akkor írjátok, csak légyszi segítsetek! Előre is nagyon szépen köszönöm!

14/L