Miért kell újra és újra rájönnöm emberek között, hogy egy lúzer, magányos, szar alak vagyok, akinek sohase lesz barátnője? 31/F

tetszik azoknak a véleménye akik sz@ralakoznak, és nevetnem kell azokon akik empatikus szövegekkel jönnek... "jaj olyan nehéz is minden, hátráltatnak, semmi esély" blabla:-@ és csak csupa nyál és nyál. rengeteg embernek vannak nehézségei, önbizalom problémai, sikertelenségei, mégsem így áll hozzá. szóval nekem így az a véleményem, hogy akik így gondolkodnak elmehetnek a fr@rcba, általában szívesen kerülöm a pesszimista, nyafogós satnyadékokat, ha én valamikor egy ujjamon megtudtam volna számolni, hogy mennyi sikerélményem volt kapcsolatokban, és ha mindig azon gyötrődtem volna, hogy mit mondanak róllam... és eszerint működtem volna, hogy "jaj, hogy legyek pozitív, ha annyi sz@rság történik velem" akkor soha nem lett volna jobb. fátylat kell rá vetni. inkább igyekeztem elérni, hogy jobb legyen.

én még most is eltudom képzelni, hogy milyen gonosz véleményük van egyeseknek rólam.. de nem sír a szám. belátom, hogy azoknak is csak az önbizalmuk nagy. és vannak már akik nagyon pozitív véleménnyel vannak rólam, pedig régebb el se tudtam volna képzelni...