Nőgyűlölővé váltam volna?

Mostanság már minden lányban csak a rosszat látom, előítéleteim vannak, főleg a szép lányokkal kapcsolatban, de a csúnyák sincsenek biztonságban, bennük sem látok semmi jót jellemre. Ha meglátok egy nekem tetsző lányt, alapból azt érzem, hogy biztos ő is aljas, beképzelt és sok fiút bántott már meg vagy használt ki, csalt meg. Minél aranyosabb, szebb, vonzóbb annál aljasabbnak látom, tartom.

Vicces, mert egy éve még épp fordítva volt, a kis alacsony, aranyos, szép lányokat úgy imádtam volna, ha barátnőim lettek volna, hogy csak na, de most meg nem hódolnék meg egynek sem, épp ellenkezőleg, kemény és távolságtartó vagyok a lányokkal.

Fura mód egy éve boldogabb voltam, annak ellenére, hogy ma már szánalmasnak tartom azt az érző szívű, reménytelen romantikus, jó fiút, aki voltam. Mégis hogy lehet valaki olyan hülye, hogy abban higgyen, hogy vannak még rendes, bájos, szép lányok manapság?!

Nem szabad egyben sem megbízni, se jónak lenni hozzájuk, mert csak megbántanak, megcsalnak, kihasználnak, dobnak. Én most ezt érzem. Az a tipikus jó fiú voltam, aki szerelemre, szeretetre, normális barátnőre vágyott. Aki hitt az érzelmekben, abban, hogy van egy lány, akivel együtt boldogok lehetnek és őszintén szerethetik egymást, ahogy manapság lehet látni a sok nyálas párt a városban. Lány a fiú ölében ülve, ilyen f@szságokról álmodta én is például, ilyen fiú voltam.

De ma már csak a szex miatt ismerkedem lányokkal, csak is a szex miatt van szükségem ánykra, nem hiszek ezekben a nyálas, szánalmas, gyökér dolgokban. Undorodom a jó fiús énemtől, remélem sosem leszek újra ilyen. Bár fura mód, akkor boldogabb voltam, illúziókba ringattam magam, hogy a lányok imádnivalóak és, hogy nekem is lehet majd egy nap egy ilyen aranyos, szeretnivaló barátnőm.

Tiszta szánalom! Még, jó, hogy időben felébredtem, hogy a lányok aljasok, rosszabbak, mint bármelyik fiú!