Sosem hittem volna, de énis szeretővé váltam úgy, hogy bele sem gondoltam abba, hogy mibe is kezdtem bele mit tegyek? Részletek lent.

Az egész úgy kezdődött, hogy a fiatalembert egy vonaton pillantottam meg először és rendkívül vonzónak találtam, akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy már családja van. Akkor azt hittem, hogy sosem látom többet. Pár héttel később viszont egy nagyon jó barátom bemutatta nekem és én ott álltam megdöbbenve, hogy ez nem lehet véletlen. (Akkor nekem még volt barátom így annyira nem tudta felkelteni az érdeklődésem) Később megtudtam, hogy élettársa van valamint egy 5 éves gyermeke is. Így teljesen tabu maradt. Nekem már akkor gondok voltak a párkapcsolatomban és később ahogy megtudtam Neki is. Ahogyan azt is megtudtam, hogy rendszeresen megcsalja az élettársát teljesen elítéltem és megpróbáltam minden alkalmat kerülni amikor is beszélhetünk.Aztán megismertem ... Láttam magam előtt egy teljesen elhanyagolt embert akit nem szeretnek és így egyre jobb kapcsolatot alakítottunk ki. Ő megosztotta velem a problémáit és énis Vele az enyémet. Tudtam, hogy vonzódik hozzám és ezt én is tudtam róla. De nem történt köztünk soha semmi ... Egészen addig amíg az én kapcsolatomnak vége nem lett. Nem sokkal később elcsattant az első csók és észrevettem egy pár nap után, hogy bár eleinte rengeteget sírtam és bánkódtam engem a volt párom már nem érdekelt annyira. Folyton azt a percet vártam, hogy mikor találkozhatom már azzal akinek ha tetszik ha nem lassacskán a szeretője lettem. Még le is tudtam volna zárni egy bizonyos pillanatig ... Addig amíg le nem feküdtünk egymással. Tudtuk, hogy el fog jönni ez és sajnos így is lett. Onnantól kezdve én szerelmesnek éreztem magam és a mai napig így van. Bújkálnunk kell és titkolóznunk és rendkívül fájó, hogy nem beszélhetek senkinek sem arról, hogy most mennyire boldog vagyok és ez ismét újra egy olyan szerelem ... Arról, hogy mennyit törődik velem ... Senkinek nem beszélhetek róla. Hiába mondja nekem az ismerettségi köre (akik szintén nem tudnak arról, hogy kettőnk között bármi is lenne) hogy rosszul élnek az élettársával, hogy éjjel-nappal csak marják egymást, hogy a szexuális életükkel is probléma van és mindennel ami körülveszi őket engem mégis gyötör a lelkiismeretfurdalás hiszen engem olyan jól neveltek a szüleim és még is ide jutottam ... A szerelem miatt. Mert láttam az esélyt ... Ő 23 éves én pedig 20 de úgy érzem magam mintha újra gyerek lennék... Ő is pont olyan gyerekes mint én és olyan boldogok vagyunk esténként amikor jut egymásra időnk ... De mégis megfeszülök ennek a súlya alatt. Már tisztáztuk nem egyszer nem kétszer, hogy ez rendkívül nehéz helyzet de sosem hiteget, hogy miattam kilép a kapcsolatból és nem is akarom, hogy miattam lépjen ki. Nyíltan kimondta, hogy Neki a gyermeke mindennél fontosabb és, hogy most ebben a helyzetben nem tud lépni. De nem is szeretném, hogy miattam lépjen ... Az eszem tudja, hogy le kellene zárnom ezt az egészet ... De a szívem olyan nehezen engedi el. Olyan ritka találni valakit akivel minden téren passzol az ember, akivel igazán önfeledten lehet boldog ... aki miatt mosolyogva alszik el... Ne bánom ha negatív vélemények is érkeznek, azt hiszem szükségem van arra, hogy valaki tükröt tartson elém és lássam végre, hogy mennyire buta és felelőtlen voltam amikor ezt elkezdtem.