Kedves mindenki! Egy olyan szerelemet hogyan lehet elfelejteni, amiről tudod (mindketten tudjuk), hogy az igazi, ami teljesen eltalált? Én el is váltam részben miatta. Csak 36 évesen ismertem meg általa a szerelmet is. Van valakinek tapasztalata?

Kedveseim,

örülök, hogy egyeseket jókedvere derítettm.

Az első kérdésem 750 karakteres volt, aztán 520 és végül lett ez, amit viszont meg kellene magyarázni.

De mindegy, "ha nem mondhatom el senkinek, elmondom ..."

Szóval teljes az elválás részemről, és kötelező a felejtés, mert a nagy Ő nem mellettem döntött, hanem az élettársa mellett, akivel készülődött a lombikprogram (a családja anyagi hozzájárulásával) és azóta célhoz is ért. Mi persze közben találkoztunk is ,úgy csináltunk, mintha lehetne másképp, legalább pár órára.

Egyesek jókedvre derítésén kívül volt azért még egy jó hozadéka, hogy ezt leírtam: kicsit kívülről látom az egészet, és elolvasva régi hasonszőrű bejegyzéseket látom, hogy nem vagyok egyedi eset és csak magam tudok magamon segíteni. Minden fejben dől el(írtátok ti) és én döntöttem.

Mindent ki a fejemből, helyet az új élményeknek.

Remélem ilyen elszánt leszek holnap is.

mindenkinek üdvözlet