Gond lehet velem?

Lassan 30 leszek, volt pár komoly kapcsolatom, de már vagy fél éve semmi. Nem nézek ki rosszul, a testem is jó, eljárok szórakozni, nyitott vagyok, stb, de az utóbbi fél évben nem akadt horogra olyan, akivel el tudnék képzelni egy kapcsolatot.

Látom, hogy a volt szaktársaim, gimnáziumi osztálytársaim sorra szülik a gyerekeket, meg postolgatják a képeket az eljegyzésröl, lagziról.

Kezdek stresszelni. Egyedül fogok maradni? Sose növök fel?

Valahogy nem érzem a koromat, élek, mint hal a vízben, dolgozom, tanulok is még, ha szabadidöm van akkor utazom, és mégcsak most rajzolódott ki elöttem, hogy mit is szeretnék kezdeni az életemmel, mi az a munka, amit igazán szeretnék csinálni, de az is még kb 3-4 év, mire kiforrja magát.

Telnek az évek, oké, hasznosan. Gyereket is lehet szülni 35 évesen... de miért érzem azt, hogy lemaradok valamiröl? Más is van így, vagy csak nekem kell az, ami nincs? Ha férjem lenne meg gyerekem, tuti ezt sírnám vissza...

Ja, és sürget a környezetem, meg mondogatják, hogy vénlány maradok...