Tényleg ennyire le lennék maradva?

19 éves vagyok (ÉS LÁNY IS, VAGY NŐ, MÁR NEM TUDOM ELDÖNTENI MENNYIRE VAGYOK TINI VAGY SEM -_-), de még soha életemben nem éltem igazán, elunom minden egyes percét a létnek. Nem szoktam eljárkálni, és hogyha el is megyek valahová, akkor én nem vagyok képes a féktelen bulizásra. De ezek általában olyan házi bulik ahová bekönyörögtem magamat, szórakozó helyre még nem tettem be a lábam (bár amiket hallok róluk, nem túl pozitívak, de fogjuk arra, hogy a magyaroknak nincs kultúrájuk, vagy csak manapság lett elk*rva).

Fiúhoz sem kerültem semminyire se közel, őszintén ha nem lenne net, arról se tudnék, hogy nézhetnek ki. Olyan szűz vagyok, mint Szűz Mária felsős 5.osztályos korában. És ezért kötözködnek egyesek velem, a pofám leszakad, hogy egyeseknek ez probléma. Engem totál nem zavart, amíg rám nem szálltak mások, meg az anyám is. Mindenki folyamatosan mondja, hogy "jajj a pasim így, párom úgy" és már elkezdtem érezni, hogy mennyire magányos is vagyok.

Én mindig fiús voltam és nem tudok azonosulni azonban nagyon a női nemtől elvártakkal, ezért esélyem sincs valakihez közelebb kerülni. Viszont így csak egy frigid, prűd k*rva vagyok, aki őszintén szólva tényleg csak egy f*szra vár. Rémes lehet velem egy szobában ülni. Én nem kertelek, ez tény, én magamba néztem, már elég önismereti tesztet töltöttem ki, hogy tudjam miért utálom magamat. Szerencsére az öngyűlöletet, meg egyéb bajokat vagy a depresszióra, öngyilkos gondolatokra vagy a kajára pazarlom, így olyan a testem, mint egy vemhes tengeri malacnak. De anyukám szerint szép az arcom -_-""".

Az életem eddigi részét vagy az iskolában vagy itthon töltöttem. A kérdésem az, hogy most tényleg menjek és akasszam fel magamat, mert véget értek réges-régen a szép, fiatal napok és csak a felnőttek unalmas, rabszolga munkával teli hétköznapjaiba tudok beilleszkedni?

(u.i.: Kérem privát üzeneteket ne küldjetek, bármennyire is jóindulattal teszitek, amit én semmiképp sem tudnék oly alpárian válasszal illetni, mint korábbi leírásomat, amit a düh és az unalom vezérelt. Ahogy esetleges malackodni vágyó trollokat sem várok. Csupán egy pártatlan véleményre van szükségem, arcok és nevek nélkül, kicsit felismerni saját helyzetem súlyát. Köszönöm!)