Olyan sokat voltam egyedül hogy azt hiszem, képtelen lennék normális párkapcsolatra. Más is érez így?

Üdv a klubban!

Én is úgy érzem, jobb egyedül, mert eddigi kapcsolataimban úgy érzem stresszes voltam. Minél tovább leszek egyedül, ez annál jobban erősödik, ami nem jó, mert szeretnék már valakit, de magam mellé, nem "rám"...

Érdekes az írásod... Részben azt gondolom, hogy lehett 1-2 kellemetlen élményed, illetve azt, hogy részedről az alkalmazkodás nem járható út.

Szerintem a párkapcsolatok egyik fontos eleme az egymáshoz történő alkalmazkodás. Ha valakihez alkalmazkodsz, akkor fennáll annak veszélye, hogy olyan dologból engedsz, ami számodra fontos... Szerintem úgy, hogy te nem változtatsz semmin, kevés az esélye egy jól működő kapcsolatnak.

Persze minden lehetséges, keress valakit, aki épp így szereti, és menni fog.

Az persze biztos, hogy a tartós egyedüllét kissé nehezíti a könnyű és gyors alkalmazkodást, mert mikor egyedül vagy, nem kell alkalmazkodni.... De ezzel most nem mondtam valami nagy okosságot...

Jogos, amit írsz, ezt én sem bírnám elviselni. A napi 25×-i hívás nálam már zaklatásnak számít, én is legfeljebb napi 3-4 hívást bírok elviselni ugyanattól a féltől. Azt, hogy valaki minden lépésemet kövesse (még ha nem is szó szerint), úgyszintén elviselhetetlen számomra.

A randit én sosem írnám elő valakinek, hanem mindig megkérdezném, hogy jó-e neki az időpont vagy toljuk el más napra.

Valószínűleg a felgyorsult világ miatt lettek az emberek ilyen türelmetlenek.

24/F

Itt is ez a helyzet. Egyre nehezebben bírok alkalmazkodni, ahogy folyamatosan alakítom ki a saját életemet, annál nehezebb. Ugyan ilyen érzések vannak bennem és ugyan így jártam a kapcsolatok elején, 1-2 hét után megőrültem ezektől a szituktól amiket Te is írsz.

Pedig, az egyetlen megoldás ha valamilyen szinten megpróbálunk alkalmazkodni, de ehhez várnunk kell egy olyan lányra aki illik ebbe az állapotba, vagy elég erős ahhoz, hogy kibillentsen ebből az állapotból, az életvitelünkből. (A várakozást nem úgy értem, hogy az ölünkbe hulljon a lány, aki keres, talál. )

Én 30 éves létemre vagyok úgy, hogy semmilyen kapcsolatom nem volt még idáig (egyhetes sem).

Nem is tudnám elképzelni, hogyan kell egy kapcsolatot kialakítani, pedig ösztönösen hiányzik egy lány mellőlem, de azt hiszem, nem tudnék vele mit kezdeni.

30/f

1 csónakban evezünk.

Teljesen ki vagyok akadva attól, hogy még a nevemet se tudják helyesen leírni de már kb házastársi viszonyt akarnak velem ápolni.

4! Ismétlem 4 éve nem volt senkim se, 1. randiig jutok el és aztán inkább soha többé ne lássam.

Telefonhívások, az még kit érdekel lehalkítom a telefonom. De ez a minden napos találkozás és rinyálás, ha nemet mondok.. Felfoghatatlan.

Fantasztikus tulajdonságokkal ruháztam fel magam ezalatt a pár év alatt. Konkrétan már minden pasi kerül és az összesnek unszimpatikus vagyok, mert valami brutális módon oltom őket. Még ha nem is akarom akkor is. Iszonyatosan bunkó és flegma vagyok, ehhez társul egy bizonyos arckifejezés is.

Nekem arra van szükségem, hogy flegmázzanak velem, hogy ne én hordjam a nadrágot + "szarják le a fejemet". Ez az amit nem kapok meg :D. Ismét egy elég gyatra nyár elé nézek..

18/L