Mit tudnék tenni a hozzáállásommal?

Én is ilyen vagyok, és sokáig engem is zavart, mert mindenhonnan azt harsogják az ember felé, hogy csak akkor vagy jó, és csak akkor van jogod jól érezni magad, ha olyan vagy, mint mások. Nekem megvannak a magam hobbijai, és egyik sem társasági dolog. De hála annak, hogy a gyakran céltalan, kötelező jellegű szociális élet helyett a saját magam csiszolását, fejlesztését választottam, jelen pillanatban pofátlanul jó vagyok belőlük. :D

Sokan, tudod, azért mennek társaságba, mert nincs más, amivel elfoglalják magukat - ha nincs mellettük bulihaver, akkor ülnek otthon, és nem tudnak mit kezdeni magukkal, mert nincs hobbijuk, határozottabb érdeklődési körük, és bizonyos csoportokban bármilyen céljuk sincs. Tudom, mert én is ilyen osztályba jártam, és unalmas csodabogárnak számítottam... pedig azt hiszem, én voltam az egyetlen közülük, aki soha nem tudott egyedül sem unatkozni. :)

Szerintem csináld mindig azt, ami jól esik és érdekel. Ha társaságba akarsz menni, menj, az feltölti az embert - és tényleg fontosak az emberi kapcsolatok, amiket persze ápolni is kell. De ha nem akarsz, ne erőszakold meg magad ilyenben, mert utólag úgyis úgy tekintesz rá, hogy elbasztál egy napot, amin valami hasznosat és építő jellegűt is csinálhattál volna...

Nem az a normális, ami átlagos. Nem tudod megváltoztatni a saját érdeklődési körödet, a szórakozásaidat - ez olyan, mintha közölnéd, hogy mától focirajongó leszel, mert az menő dolog, pedig világéletedben rühellted a focit. Olyan vagy, amilyen! Ne hagyd, hogy mások határozzák meg, hogy neked ez jó vagy sem!

Nem vagy Neuro-Tipikus, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennél normális.

19 évesen annak is frusztrációi és kételyei vannak, aki teljesen átlagos, ezen ne stresszeld magad. Úgy csinálod, ahogy neked jó, akinek meg nem tetszik, bek@phatja.

Egészen addig, amíg nem írtad, hogy szeretsz varrni, azt gondoltam ezt egy fiú írta, mert ez a fajta személyiség sokkal gyakoribb férfiaknál.

Jó, ha fejleszted a szociális készségeidet, ha egy társas eseményt nem zársz ki, menj is el, és nézd meg, egy kicsit próbáld tágítani a határaidat, ez hasznodra válik a későbbiekben.

Az egyetemen pedig, főleg ha valami komolyabb szakot választasz, kevésbé lesz szignifikáns a közted és a kortársaid közötti különbség, mivel hasonló érdeklődésű, agykapacitású emberekkel leszel körülvéve, ugyanazok a könyvek fölött fogtok görnyedni naphosszat, stb. Valószínű sikeresebb is leszel az általad választott hívatásban életed során, mint a nagy átlag.

OK, szóval a problémád, hogy nem tudsz pasikkal ismerkedni?

És szeretnél olyan irányba változni, hogy erre több lehetőséged legyen?

Mi az a műszaki szak, amivel biztos a munkanélküliség szerinted? Ráadásul divattervezők vesznek körül. Ipari formatervezés?