Mi lehet annak az oka hogy túlzottan félek a haláltól?

Tudod kérdező ezt nagyon megértem, mert én amikor 9 éves voltam, és kimenekültem egy karácsonyi este az éjszakába, kimentem a keletibe hogy felszállok a vonatra és valahol keresek magamnak egy házat és egyedöl fogok élni, de engem többet senki nem fog agyon verni szíjjal se partvis nyéllel se prakkerrel. Már azért több verést kaptam szíjjal mivel már sírni se sírtam, csak összepisiltem magam.

Mi volt a bűnöm? az hogy anyámék nagyon szegények voltak a háború után én eszkábáltam a féltestvéremnek játékot és anyám főzte a szalon cukrot ami kemény volt mint a rosseb. A nevelőapám mérnök és katonatiszti rangja ellenére udvarseprő lett a Rákosi érában, csak azért nem toloncolták ki mert a párttitkár megvédte-- ami újításokat készített éjjelente azt a párttitkár adta le és vette fel érte a pénzt.

Az apám aki pár utcával arrébb lakott alkalmazkodott a rendszerhez és kirakatrendezőként, dekoratőrként jól keresett, de amikor tudomására jutott hol dolgozik a nevelőapám mint mérnök-- mert szerzett valahonnan --sunda módon munkakönyvet-- az apám feljelentette. Aztán én lettem az ütközőjük vagy anyám vitt haza az iskolából, vagy az apám lopott el vagy itt vertek agyon vagy ott vertek agyon, mert én egy ideig mind kettőt szerettem a politikai disznóságokhoz nem értettem.

Ezen a karácsonyon elvittem a két kicsi féltestvérem az apámhoz, hogy egyenek sok csokit és igazi szaloncukrot, boldogok voltak csak úgy cuppogtak tele tömték a zsebüket és megígérték, hogy otthon nem fogják elmondani, mert akkor baj lehet belőle. De a kisebbik amikor beléptünk a lakásba azt mondta a nevelőapámnak-- Nem mondom ám meg hol voltunk, de olyan szép volt a pongyolája a néninek és nagyon finomakat ettünk....

akkor esett a hó és én nyalókát vettem a pár fillérből ami a zsebembe volt az állomáson, aztán elindultam a sinek mentén világgá-- amikor elfáradtam a sin mellett egy buckára ültem, ahol elaludtam. - Majd nem későn egy vasutas talált rám és kórházba kerültem. Fagyás lett a fülemen a lábam fején az kezemen és ujjaimon.Vese és tüdőgyulladásom volt. Amikor lábadoztam akkor bejöttek hozzám a szülők és a tanácsból a gyámügyes, meg kérdezték kinél szeretnék élni? S akkor azt mondtam Egyikhez akarok többé menni, gyűlölöm őket és soha nem bocsájtok meg.

Intézetbe kerültem és ott is nőttem fel, de minden gyerektől féltem különösen aki nálam nagyobb volt. aztán férjez mentem 17 évesen egy olyan orangutánhoz, aki bárhol voltunk mindig értem verekedett és azt gondoltam na Ő majd megfog védeni és többé senkitől se kell félnem.

Aztán amikor a felesége lettem akkor szinte naponta agyon vert akkor derült ki mint a barátai mondták az utcában, hogy keményen iszik és nagyon agresszív. Szóval én lettem számára az esti homokzsák tréningje mert egyébként birkózott. Aztán gyermeket vártam és egyszer úgy összevert és rugdosott részegen, hogy kórházba kerültem. Akkor azt mondta az orvos, ha ilyen állapotban megverik és nem is meri feljelenteni-- akkor ne csodálkozzon ha a gyermeke amelyik születni fog vagy nyomorék vagy idióta lesz. S attól kezdve változtam meg. A gyermeket megszültem és két éves kora felé, kimentem az állomásra és elutaztam az ország másik felébe a gyerekemmel.

De azt a két évet amit még együtt töltöttünk, az az Ő számára vált pokollá, aludni félt, nappal ha csak fel emelte kezét röpültek a tányérok a forró levessel a fazék, a szódás üveg és a kirántott elektromos vezeték a fejére. Attól kezdve már az idegen városban is úgy váltam hírhedtté, hogy azzal a nővel ne kezdj mert az senki nem enged magához vad és mindenre képes-- és igy harcoltam a hivatalokba a munkahelyen asztalokat borítottam és székeket törtem a férfi ügyintézők ugyan akkor pimasz fejeken.

A férjem akivel 45 éve élek, jól tudja milyenné váltam. Egyszer adott egy pofont a házasságunk elején aztán a fotel repült utána úgy hogy spejzban aludt akkor éjszaka.

Szóval azt mondod 24 éves vagy akkor most áruld el nekem mi a fészkes fenének vagy otthon akkor, amikor nem érdemelnek meg téged?!!Az olyan emberek akik visszaélnek a szülői mivoltukkal és agresszívak élni nem engedik a gyereküket, azokat ott kell hagyni a bús pi..ába.

Elmész egy másik városba hogy minél messzebb legyél leszoktatod magad a szülőkhöz kötödésről. Ma annyi önvédelmi sport van, tessék beiratkozni valamelyikbe, hogy levezesd a feszültségedet és megtanuld megismerni saját erődet. Állj a lábadra és sz.rd le ezt a szemét világot. Akarj élni és tanuld meg pofán vágni azt aki szemét. Tanuld meg érezni önmagadban az erőt az akaratot. Ha egyszer eléred akkor hiába leszel 70 éves, mint most én, akkor is épp olyan maradsz. De még ma is megemelem azt a palacsinta sütőt és oda csapok vele a jobbik eset ha a tortát hajítom keresztül a konyhán-- amin az unokáim ma is jót laholnak". Lenyalták a Tati arcáról a tejszínhabot ne hogy kárba menjen....

Szóval gondolkodj el ezen-- főleg neked kell tenni Önmagadért!

Ne értsd félre, csodálatos a második férjem ma épp úgy szeretem, mint amikor meg akartam ismerni és leültem pofátlanul az asztalához, mert nekem kellett, az a pofa" akit egy jó ideje figyeltem olyankor amikor betértem a kisfiammal egy minyonra és kávéra abba cukrászdába.

De mióta nyugdíjas, nem tud mit kezdeni magával és az nem baj ha elmegy a futrinkába" és ott beszélget és megiszik pár fröccsöt, csak az a baj ha utána erősnek érzi magát és azonnal a gyerekek nevelésével akar foglalkozni, erőszakosan, durván és a gyerekek ideges válaszolnak amire ő előfordul, hogy emelné az öklét"

De mivel én hallgatózok ott is vagyok kellő időben s ha nem hagyja abba sőt.. na akkor szoktam robbanni- és repül valami, kitudja hol áll meg.- Aztán lefekszik dühödten és kialussza magát és utána bocsánatot kér.

Soha nem engedtem a gyerekeket bántalmaz aki csak hozzájuk mer érni, annak a kezét vagy a fejét töröm.

Ez persze nem jelenti azt hogy a nagyobbiknak nem adtam egyszer egy nyaklevest 16 évesen amikor éjjel 1 kor jött haza és mivel kettőt szoktam egyszerre csördíteni a visszakézből elkapta a csuklómat és kinevetett a piszok, majd magához ölelt-- hogy ilyesmire is képes lettem volna? és bocsánatot kért hogy többet nem fog előfordulni.

Két dolgot követelek meg az abszolút őszinteséget és hogy nincs csavargás engedély nélkül. Ha 10 ig volt kimenő 10 re haza kellett érnie, ma már 1/212 ig van kimenő az utolsó buszig, addigra haza kell érni. Ősztől, már reggelig kimaradhat. S ezt 16 éves kora óta, a nyakleves óta, betartja. De ezen kívül soha nem ütöttem meg. Ez is elég nehezemre esett...

# 44/54

nem csak az kérdezhet, akinek nincs véleménye

az életrajzot nem olvasom végig

kérdező:

az épp elég okot ad a rettegésre, hogy otthon sem érzed magad biztonságban, akár ez a rettegés emelkedhet halálfélelemmé, hiszen ha úgy nézzük, gyakorlatilag fél lábad már lógatod, ugrásra készen, mert legszívesebben nem élnél otthon.

erre az a megoldás, hogy minél kevesebb időt töltesz otthon barátokkal töltöd az időd nagy részét, és próbálsz anyagilag egy kisebb tartalékot összekaparni. házat nem fogsz belőle venni, de talán jobban érzed majd magad, mint teljesen kiszolgáltatva.

jó tippet úgysem tudok mondani, ez most egy ilyen kor, nehéz a megélhetés, és érzelmi támogatást senki sem kap. ezért kell nagyon megbecsülnöd azokat a barátokat, akik tényleg foglalakoznak veled.

Tudod kérdező nagyon aggódom a Te és az unokáim korosztályáért. Nem voltam oda a kommunista éráért főleg a ruszkik miatt, de ha nem is volt eget verő jövedelem, viszont volt munka lehetőség, tudtam hogy holnap is lesz munkám, és ha többet akartam keresni egy forinttal akkor kilépetem és oda mentem, vagy amikor rájöttem fizetés felvételnél hogy a névsorban előttem a könyvelő 4x annyit keresett mint én aki normában hajtottam, akkor beültem ismét az iskolába és tanultam este-- és könyvelő lettem.

Most pedig azt mondja az unokám amikor szóba jön a tovább tanulás, mert eddig jeles volt-- sza--k rá, miből akarjátok kifizetni és nem is várhatom hogy eltartsatok a nyugdíjból, ha tovább megyek bárhová,- mert az egyetemről lemondott - csak azért, hogy annak a szemétnek tovább keljen fizetni a tartás díjat. Amit egyébként éveken keresztül alig fizettek, most is perelnem kellett-- pedig hentes az apja van bőven pénze.

szóval ezt nem tartom helyesnek, hogy fizetni kelljen a tanulásért és még hozzá olyan sokat. De egyáltalán az a államrend amit kialakítottak az elmúlt 20 éveben az egyáltalán nem tettszik, az minden csak nem demokratikus és ember centrumos. Az emberek között igy van épp elég agresszióra hajlamos, de a létbizonytalanság az még több abnormálist fog teremteni.

Ami pedig téged illet tedd azt hogy kerüld a súrlódást és zárkózz a szobádba, persze ne feledkezz el arról amit az unkámnak is szoktam mondani-- kérdezd meg időnként, nem e kell valamit segíteni. -- mi kertes házban lakunk, ahol mindig akad valami. Bár a férjem nagyon szereti a fiukat, de azt nem tudta ma se megemészteni, hogy a gyámságot elvállaltam annak idején-- máig se tudtam meggyőzni, hogy ha a szülők eldobják a gyereküket azoknak tök mindegy hogy hová. Ha én nem vállalom el amikor már itt voltak egy éve akkor az állam elvitte volna őket. A férjem azt gondolja ha intézetbe akarták volna vinni őket akkor a szülők talán észhez térnek-- egy frász aki szemétté válik és képes két kicsi gyereket 3és 9 éveset elhagyni, az is marad.

Mivel a férjem családba nőtt fel gondoskodó szülők mellett fel sem fogja mit jelent másképp élni.

Van akit" nem érdekel másnak az élete-- pedig olykor abból lehet nagyon sokat tanulni. Ha oda figyelünk mások megélt életére és azoknak következményeire akkor abból okulva másképp tudjuk saját életünket kialakítani -- még mindig jobb mások kárán tanulni, mint a saját elszenvedett kárunkból vagy hibáinkból-- a mások életének meghallgatása a segítő szándékunkon túl, önmagunk számára felér egy pszichológus képzéssel.

ezt a klinikai munkám közben tanultam meg. ha egy kis szünetem volt akkor a betegek megkerestek és beszélgettem velük éjszakánként-- elmondhatták gondjaikat életüket, sikerüket vagy sikertelenségüket.

Egyet jegyezz meg nincs olyan mélység amiből ne lehetne kimászni. A másik, Belőled nincs több és erre mindig légy büszke, szeresd és tiszteld önmagad, mert csak akkor válhatsz erőssé.