Furcsa, hogy nem vágyom társaságra?

Én is ugyanilyen vagyok, bár én anyámék helyett megelégedek pár internetes ismerőssel. Persze anyámékkal is beszélek, csak nem igénylem, inkább ők keresnek. Olyan is volt hogy nem mentem ki egy hétig a lakásból. Főleg apám szokta néha szóvá tenni, hogy ez nem jó, de nem értem, mert nekem jó, ha nem lenne, nem így élnék. Mivel alapból nincs bajom az emberekkel, tehát nem azért nem keresem mások társaságát, mert félnék tőlük, vagy utálnám őket, vagy ilyenek, inkább csak untatnak. Szóval nem tudom, másnak ez miért probléma. Persze biztos az a baj, hogy sosem volt barátom - nem is akarok, se családot, gyerekeket, szóval sérelmezi hogy nem jön az unoka - bár még ahhoz fiatal vagyok. De az ilyesmikre ott a húgom, szóval végképp nem értem.

Nem, az ember nem ilyen - vagyis nyilván a többség igen, de nem mindenki. Lehetnek ilyen időszakaid, de nálam (első vagyok) ez nem pár éve tart, hanem konkrétan mindig ilyen voltam, kiskorom óta.

nos én is hasonlóan vagyok, legtöbbször szintén itthon ülök és filmezek, videókat nézek stb, viszont én azért szoktam magamnak kitalálni programokat házon kívül is, pl elemgyek túrázni, felülök egy buszra/villamosra és megyek vele egy kört, vagy csak szimplán sétálgatok a városban ... de mindezt egyedül szeretem csinálni. Úgyhogy szerintem egyáltalán nem furcsa, elég sokan vagyunk ezzel így

Amilyen társasági körök kialakulnak manapság, abból jobb is is kimaradni. Nem lehet kulturált viselkedésnek nevezni sajnos.

Ja, amúgy én is (első) el szoktam menni ide-oda ha olyan kedvem van, csak ez kevésbé jellemző. Szóval elmegyek akárhova, sétálni, vásárolni, moziba, kiállításra, erdőbe stb, de úgy vagyok ezekkel, hogy ha mással mennék az inkább csak zavarna, mert rá kellene akkor figyelnem, nem tudnék a kiruccanásom céljára koncentrálni.

Én ismerek egy hozzád hasonlót, vele neten anno jól elbeszélgettem, de aztán nem is lakik messze, de találkozni sosem akart, pedig már több mint egy éve ismertük egymást és minden nap beszéltünk. Én szeretek minnél többet társaságban lenni, ilyen vagyok... nekem ez nagyon furcsa, és nehéz megérteni hogy egy ember hogy lehet ilyen, ha megtudom egy emberről h ilyen, szinte egyből elvesztem az érdeklődésemet, és fölöslegesnek tartom az ilyen embert az ismerettségi körömben, dehát nem vagyunk egyformák, ha te így vagy boldog akkor hajrá, ne foglalkozz mások véleményével ;)

Sziasztok! Csatlakozni jottem:) En is ilyan vagyok. Vannak barataim, nincs bajom az emberekkel, nem felek toluk stb. de akkor is egyedul erzem magam a legjobban. Alig varom, hogy egyedul lehessek olyankor olvasgatok, filmet nezek esetleg tornaszom, vagy ami eszembe jut a lenyeg, hogy egyedul legyek. Nagy csaladba nottem fel mindig tele volt a haz de minden nap elvonultam egy kicsit egymagam szoval nagyon igenylem az egyedulletet. Eddig en is azt hittem csak en vagyok ilyen es ezert igyekeztem magamra parancsolni aktivabb mozgalmasabb programokat, eljarni ide oda mer nem akartam kulonc lenni, a testverek kozul csak en vagyok ilyen igy megvoltam gyozodve arrol, hogy valami baj van velem de most mar tudom egyszeruen csak nem vagyok tarsasagi ember, jol erzem magam egyedul is es olyan jooo lenne ha a korulottem levok is elfogadnanak igy es megertenek, hogy nincsen semmi bajom csak egyszeruen nekem erre szuksegem van. Szamomra az lenne a tokeletes elet ha minden heten ket napot emberek kozott toltenek (baratok, csalad stb.) a hatralevo napokat meg egyedul:D tiszta happy lennek!