Mióta megszületett a babám, a barátnők hirtelen eltávolodtak, nem hívnak, nem jönnek. Miért ilyenek az emberek? Attól, hogy gyermekem született még ugyanolyan vagyok, ugyanúgy vágyom a társaságra.

nálunk ugyanez a helyzet.a kolléganőim közül volt egy pár,akire azt hittem,hogy barátnőm.az elején hívogattak,jöttek,de kb fél éve nem jönnek,az egyiknél kb 3 hónapja várom,hogy visszahívjon.én hívogattam egy ideig hívtam őket,de aztán nem,én sem vagyok rosszabb,mint ők.az,hogy munkaidő után eszükbe sem jut,hogy felhívjanak.és csak azt várják,hogy a kicsivel buszozzunk át a városon és menjünk be hozzájuk.én erre annyit mondtam,ők is tudják,hol lakunk,ha nagyon akarják,el tudnak jönni látogatni.de már hamarosan úgyis elköltözünk,hátha ott lesz valaki,akivel jóban lehetnék.csak tényleg sz.r érzés ez.

aki meg legjobb barátnőnek tartja magát és 1 év alatt nem volt ideje elmenni a babádat,hát mindennek nevezném,csak nem barátnőnek.nincs a környékeden kisgyerekes anyuka,akivel tudnál barátkozni?

Ès te jelentkezel? te hívtad öket?

kérdezted a legjobb barátnödet hogy átmenne? vagy elmenne veled sétálni vásárolni?

hívtad a volt kolléganöket hogy ha legközelebb mennek közösen enni akkor te is elmennél?

szerintem ök azt gondolják hogy te begubózodtál a gyerekkel, és neked az a fontos, ök nem zavarnak.

én már túl vagyok rajta, hogy a kollegáim nagyívben leszarták, hogy babám született... pedig jó kollektíva voltunk, sokat jártunk el együtt meló után.

A barátnőim pedig akik valóban azok voltak eddig is, továbbra is keresnek és jönnek látogatni. Ilyenkor derül ki, hogy ki is az igazi barát.

Lehet, hogy azt hiszik, hogy a gyereknek akarsz élni vagy túl hisztisnek láttak, mint én a saját barátnőmet. Semmi másról nem lehetett vele beszélgetni, csak hogy hogyan feji a melleiből a tejet, közben én már akkor tudtam, ha egyszer gyerekem lesz, ugyan mindent megteszek érte, de nem fogom szoptatni.

Sajnos a tévéből is az zúdul az emberekre, hogy az újdonsült anyák csak szoptatnak, a gyereket bámulják egész nap, és soha többé semmi másról nem lehet velük beszélgetni. A legtöbb esetben ez nem így van, főleg, ha az anyuka nem szándékozik 10 évig otthon maradni, mert akkor aztán teljesen elzárja magát a valódi élettől.

Lehet, hogy úgy érzik a barátnők, hogy több gyerekbarát programot fogtok csinálni, ahonnan ők nem hiányoznak. De az is lehet, hogy gusztustalannak tartják a csecsemőt, ahogyan büfizik, nyáladzik.

Esetleg idegesíti őket, ha gügyögsz a gyerekhez.

Ezek az ötleteim, én az anyaság előtt ideges lettem már egy gyerek látványától is, most sem tartom szépnek a babákat, kivéve egyet-kettőt a pelusokról vagy a konzervekről, de azok modell babák.

A lányomat szépnek és okosnak tartom, de még most is gusztustalannak gondolom, ha túl sokat folyik a nyál a szájából.

Hívd fel, mondd meg neki higy ekkor meg ekkor nincs-e kedve elmenni veled kávézni vagy vásárolni stb. Kezdeményezz te! Ha vissza mondja hogy nem jó neki bla bla bla, akkor tényleg nem èrdekled!

Engem sem nagyon hívnak, 3 jó barátnőm van/ volt! Havonta 1-2x telefonon beszélünk, de ha elunom magam, valamelyiket felhívom nincs-e keve velem eljönni valamerre, kaphatóak rá! Bár én viszem a gyereket, mert nincs kire hagyni. Igaz fárasztó az ilyen nap, de várom, kimozdulunk legalább!

Teljesen megértelek, bár nekem maradtak is, mentek is barátok.

A gimnáziumi barátnőimet még most (12 év után is) igazi barátoknak nevezhetem, annak ellenére hogy mind a négyen más-más városba kerültünk. Megoldjuk, hívjuk egymást, írunk, és igyekszünk minél többet találkozni.

És akiket, úgy érzem elveszítettem, a kolléganőim, akikkel annyi mindenen keresztül mentünk, hiszen pályakezdőként egyszerre kerültünk a munkahelyünkre, betanulás, közös bulik, az első nagy szakítások, majd az IGAZI megtalálása, rengetek élmény, ami felejthetetlen egy ember életében....és mégis el tudtuk veszíteni egymást. Nagyon hiányoznak, ráadásul az egyikük már fél éve szült, mikor megtudtam, hogy ő is babás, annyira örültem, mert hát mindketten otthon vagyunk, milyen sokat lógunk majd együtt.....de még csak egy közös sétáig sem találkoztunk. Én rengeteget jövök-megyek, férjjel, babával, mindenhova, annyiszor tudtunk volna találkozni, de részükről úgy látszik, nincs rám (ránk) igény.....

Ha engem hívnál sétálni, én szívesen mennék veled, mert itt ahol élek, a "kismama közösség" nem fogad be..... De nem panaszkodhatom, mert van 3 igazi barátnőm!

Férjed/párod kollégáinak kollégáinak esetleg nincs jófej feleségük, testvérük akivel esetleg barátkozhatnál? Mikor mész vissza a munkahelyedre? Hátha tudtok "újrakezdeni"..... nem tudom.....

Sajnos én is pont ugyan ilyen helyzetben vagyok, így át tudom érezni! Nekem a legjobb barátnőm eddig 2x látta a babámat (semmit nem hozott) és kb. ennyiszer is hívott telefonon, mindig én hívom, őszintén nagyon rosszul esik, hogy ő nem is keres sehogyan sem... se telefon, se egy e-mail vagy iwiw! De, ha én nem hívom akkor el sem jött volna! Nem mondok neki semmit, mert nem akarok veszekedést...egy hónapig nem hívtam, kíváncsi voltam keres-e, szerintem ha én nem hívom neki eszébe sem jutott volna sajnos! A szülinapomat is elfelejtette, 2 nap után hívott fel, én mindig megköszöntöm időben! Neki nincs gyereke, de amíg meg nem lett a pici majdcsak napi kapcsolatban voltunk! Mindig mondja, hogy eljön, meg szeretne már látni minket, de csak ígérget!

A kolleganőim is mondják, hogy hívnak, de ők is csak ígérgetnek, én meg már belefáradtam, hogy mindenkit nekem kell megkeresnem, mert nekik eszébe sem jutok!Csak jól esne egy e-mail vagy írnának az iwiwen vagy bármi, mert azok keresnek akikre nem is számítanék! Ez viszont jól esik!

Én abban bízok, hogy a barátnőm egy kicsit magába száll! Csak nagyon rossz lesz így visszamenni a munkahelyre dolgozni, meg most is bemenni és megnézni őket, hiszen minek menjünk, ha nem is kíváncsiak ránk?! Viszont, ha bemegyünk örülnek nekünk vagy ez csak a látszat?!!

Sajnálom, hogy a barátnőd nem érdeklődik felőletek és még nem látta a babádat és nem is nagyon keres titeket! A megoldásra még én sem jöttem rá, mert igaz, hogy meglett a pici az ember megváltozik, de a barátokra akkor is szükség van, szerintem ez a kötődés nem változik! legalábbis részemről nem...de ezek szerint a barátnők nem tudnak mit kezdeni a helyzettel....

Ha gondolod írj privátban! Mennyi idős a babád? Bocsi, hogy kicsit hosszúra sikeredett az üzenet!

7 hónapos kislány anyukája!