Mit kezdjek evvel a helyzettel, ha rosszul sikerül a tesztem?

Ez hülyeség ne vedd komolyan!

Én pl diszlexiás, diszgráfiás vagyok és író akarok lenni. A pszichológus azt mondj reménytelen a tanárom meg azt tehetséges!

Alapjáraton lehet, hogy jó, hogy egy ilyen felmérés rámutat az erősségeidre, mert így esetleg olyan pályákat is ajánlhatnak neked, amik magadtól nem is biztos hogy felmerültek volna. Viszont ettől az egésztől félni teljesen felesleges. A történelem 1000milliószor bizonyította, hogy dolgokra (akár emberek képességét figyelembe véve) azt mondták, hogy lehetetlen, aztán na bumm, mégsem volt az. A másik pedig, hogy az ember általában azért magától is érzi, hogy miben sikeresebb, mit élvez jobban. Milyen területek érdeklik.

És még valami. Nehezen tudom elképzelni, hogy a pszichológus ilyet mondjon egy fiatal pályakeresőnek, hogy semmihez sincs érzéke. Ha mégis ilyet mondana, el ne hidd már, mert egy teszt ezt mutatja ki. Könyörgöm egy ember nem egy számhalmaz, annál sokkal bonyolultabb lény. Különben is, ilyen egyszerűen nincs. Isten mindenkibe más-más értékeket helyezett. Számomra nehezen elképzelhető, de végül is lehetséges, hogy nem vizsgál elég széles skálán egy ilyen pszichológiai teszt, de ha mégis így lenne, és az jönne ki, amitől rettegsz (hogy semmihez nincs érzéked), akkor egyszerűen a teszt rossz. Nem vizsgált meg elég széleskőrűen (bocsi, ez így nem túl magyaros :P) De ettől semmiképpen se félj.

Ja, és hátha bátorít egy picit az én esetem.

19 éves vagyok, és egy nagyon erős gimnáziumba járok. Olyan zsenikkel járok egy osztályba, akik nem "csak" egy-egy dologban iszonyúan jók, valaki több tárgyból is OKT dobogós. Gondolod hogy érezhetem magam mellettük. Iszonyat szar "átlagosnak" lenni. És igen, valószínűleg nem fognak fölvenni a 460 pontos szakra, amit beírtam. És most érettségi időszakban valójában picit bele is betegedtem, ahogy megláttam az emelt törim eredményét. Enyém lett a legrosszabb, pedig rengeteget tanultam rá, és egyáltalán nem vagyok egy hülye valaki. De mekkora csalódás, hogy rajtam kívül mindenki zseni abban a suliban... így éreztem. De rájöttem, hogy ez hazugság. Isten egyszerűen nem ilyennek teremtett. És a barátaim rávilágítottak, hogy mitől is ember az ember, és hogy azért, mert valaki érzelmileg sokkal érettebb gondolkodású, mint az átlag, de esetleg matekból tök hülye (mert én az vagyok, tényleg :P), az semmit nem von le az értékéből. És látom néhány osztálytársamat, akik zsenik, és 100-os emeltet írnak, és aztán látom őket élni is... kommunikálni másokkal, és látom, hogy ők is tele vannak hiányosságokkal, csak más jellegűekkel (valaki pl. képtelen normális barátságokat felépíteni, kapcsolatot építeni, stb...) És mielőtt most vki kiforgatná a szavaimat; nem azt mondom, hogy akinek az IQ-ja magas, az feltétlen ilyen... dehogyis, csak azt, hogy mindez alapvetően nem határoz meg egy ember. Mert egy ember több ennél.

Úgyhogy bocsi h hosszú voltam, de hátha bátorít. Tanuld amihez érzéket van, amit szeretsz, és ne hagyd, hogy egy teszt határozza meg a gondolkodásodat! :)