Nagyon durva szociális fóbia ellen mit lehet tenni?
Nem az van, hogy nem jó nekem emberek között. Nem. Ha csak meglátok egy embert az utcán, rá se merek nézni, felgyorsítok amennyire csak nem feltűnő, és közben próbálom elterelni a gondolataim róla, mert úgy érzem hogy nagyon mérges leszek vagy elsírom magam. Attól, hogy ott van egy ember az utcán. Szóval már a kisboltba is alig merek lemenni. Meg akármit csinálok, mindig attól félek hogy rossz lesz, és valaki beleköt. Attól félek, hogy nem vagyok elég jó. Stb. stb...
Nagyon gyorsan alakult ez ki, olyan 3 hét alatt, ezért készít ki, nem tudok hozzászokni, nagyon szokatlan az egész, és fogalmam sincs mi válthatta ki.
Van valakinek tapasztalata ilyen durva szociális fóbiával? (Már ha ez az, de végül is mindegy hogy minek hívják...)
Pszichológus.
Vannak barátaid?
Ugyan én nem félek az emberektől, de nem szeretem, ha hemzsegnek körülöttem, pl. ha sétálok vagy kirándulok.
No de miért leszel mérges, miért sírsz, ha meglátsz egy embert???
Végre nem vagyok egyedül,nekem is hasonló problémáim vannak
és elégé gáz.Nekem emiatt egy fura oldalas nézésem alakult ki,
én se tudok igazán vele mit kezdeni állandóan bámulom az embereket hogy néznek-e?
Magamat se értem valamikor!
Nem értem mi ez bennem gondolom te is így vagy ezzel.
Úgy fogom mit ha valaki megátkozott volna ördögi kör:(.
Leizzadok minden bajom tömegbe találom magam.
Állandóan oldalasan nézem az embereket hogy kifigyel,egyszerűen nem bírom elviselni azoknak a jelenlétét akihez még nem szoktam hozzá.
Régen még rángatóztam is a környezetem meg azt hiszi rólam
hogy bolond vagyok.
Megértelek téged teljesen ez a betegség egyszerűen börtön
rács előttem és a társaim között a viselkedésem miatt.
Pedig tudom magamról hogy nem vagyok bolond,még is annak látszom.
Fordulj orvoshoz más nem igazán tudsz tenni én is azt teszem.Kemény világunk élünk és ez amiben nem engedhetjük
maguknak ilyen dolgokat én 24 éves vagyok és 7 éve vagyok benne.
31/F
Meglepő, hogy milyen sokan küzdünk szorongásokkal! Már népbetegség?
Nem szoktam emberek közé menni. Ha meglátok valakit, dührohamot kapok. 4 éve nincs barátnőm, amitől nagyon szenvedek, mivel a szerelmet nem lehet semmivel sem helyettesíteni. :(
Az utcán feszült vagyok, attól félek, hogy nincs-e valami piszok a ruhámon, amitől nevetségessé válnék vagy megrökönyödést kelt másokban. Percekig nézem magam a tükörben, és vizsgálom a ruhámat, mielőtt kimegyek. De az érzés nem múlik el! Biztos maradt valami piszok, amit nem vettem észre! Talán valami mocsok rám ragadt útközben. Még egyszer át kéne vizsgálni. Sokaknak jobb a látása, azt is biztosan észreveszik, amit én nem. Ha nincs kosz, akkor azért fognak kinevetni, mert nem elég divatos a ruhám, vagy rossz a színösszeállítás. Rajtam fog röhögni az egész város. Az eredmény: alacsony önbizalom, iszonyú szégyenérzet.
Semmihez nincs kedvem, örömöt alig érzek, leszámítva, ha alkoholt iszom. Olyankor kisüt a nap és eloszlanak a fejemben lévő viharfelhők, hirtelen minden szép és jó. El fogok menni pszichiáterhez.
Üdv
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!