Egy hozzám hasonló "kis dolgoktól is ideges leszek" típusú személyiségből hogy lesz kiegyensúlyozott ember mégis mit tegyek hogy fejlődjek?
ma is ilyenen akadtam ki de nagyon hogy nagyszüleimhez mentünk kajolni családostul, majd kb 2 óra után felvetem a gondolatot hogy induljunk végre haza..azt mondják jó... erre még nézik a tv-t. kb fél óra múlva megin szóvá teszem, na akkor már elkezdenek készülgetni, mire 3.szorra mondom anyám elkezdi magyarázni a nagyszüleimnek, hogy "jólvan indulnunk kell mert a fiam nagyon fáradt már".. hát erre annyira ideges lettem, hogy elkiabáltam magam
hogy lehet ilyet mondani?..annyira felbosszant az ilyen
na mind1, de ugyanakkor azt is tudom hogy ez nem normális, nem kéne ennyire zavarjon ha vki olyat mond rólam ami nem igaz, de mégis, baromira bosszantó, és feszültséget generál bennem, amit nyilván le sem tudok vezetni mert a helyzet nem engedi, ezért marad a több órás szar kedv:\
nézem néha ismerőseimet, elképzelem ők hogyan reagálnának, és rájövök hogy sokkal nyugodtabbak,kiegyensúlyozottabbak..
és nemértem ha ők nem istenek, nem is csodaemberek, hanem tök átlatosak, akkor én miért nem lehetek olyan nyugodt, kiegyensúlyozott természetű mint ők...
és azt sem értem miért csak egy nagyon közeli barát jut nekem, viszont a felszínes barátságokban nem érzem jól magam, mikor ők pedig pont ezekre vágynak
miért van az úgy hogy a legtöbb korombeli akik úgy ahogy egyensúlyba vannak nincsenek is komoly barátaik, csak haverok, állandóan röhögnek..partyznak stb..és sokkal sokkal kiegyensúlyozottabbak mint én
tudom hogy a változás tőlem függ meg minden, és teszek is érte ahogy tudok, közvetlenül, közvetetten, de borzasztó nehéz, nekik meg csúklóbol megy, sőt nem is kell változniuk mert a legtöbb korukbeli is olyan tehát jók íg yahogy vannak:O
miért vagyok elcseszve, vagy ez olyan mint a pénzfeldobos játék és csak úgy random a balszerencsésebb felét kaptam?
már néha azon is kételkedek hogy ez miattam van, mert ha tényleg miattam lenne akkor több ilyen személyiségű ember lenne mint én, de ha nem miattam akk mi miatt(ami végül is tökmind1), hogy változzak?
18f
1. szedsz vitamint? (vitamin hiány okozhat feszültséget)
2. szex? barátnő? (szex lenyugtat, barátnővel kitárgyalhatsz mindent)
3. haverok, bulizás? (néha 1-1 buli alkalmával az ember kitudja adni magából a feszkót, normális keretek között)
4. esetleg gyerekkori trauma, sérelem? (akkor viszont psziho doki)
Remélem ért valamit a válasz...
pfff. 6-7-8 óra alvás ,suli közbe ink 6
szedtem lenkei vitamint kb 2 hónapig szal az elvileg feltöltött
sajna nem csajozni már nyár óta, többnyire ennek tudható be, a gyakori szar hangulat sok mindenben korlátoz, szex még nem jött össze
ahogy fent is írtam alig vannak haverok(túl nagyígényű vagyok az emberekhez, haverokkal nem érem be, feszélyezve érzem magam közöttük), buli már szilveszter óta nem volt, de oda is azért mentem hogy csináljak vmi szociálisat:S
elvileg nem ért engem semmi komoly, annyi volt ,hogy olyan 11-12 éves koromban elkezdett mindenki körülöttem zülleni , én nem, és ekkortól kezdve jött ez a különc érzés, azóta szarabbodott, majd mióta kb fél éve tudatosan építgetem magam belülről vmivel jobb
Nagyon egyszerű a dolog, mások nem veszik annyira komolyan a dolgokat, vagy ha komolyan veszik, pl. mint én, akkor ebből a helyzetből azt hoznám ki, hogy kérdeznék a nagyszülőktől valami olyan dologról, amiről nem tudok, és ők értenek hozzá, az a fajta ember vagyok, aki szeret megtanulni hasznos dolgokat, legutóbb ilyen nagyszülőzés után tudtam lekvárt főzni, meg hasonlók. Vedd kicsit lazábban ezt, nincs más dolgod gondolom, mint ott ülni, vagy otthon ülni, tehát gyakorlatilag a legegyszerűbb tanulni valamit, és hasznossá tenni az időt, amit így ráadásul a családoddal töltesz el.
Az meg, hogy felidegesít azért lehet, mert nem szoktál hozzá az ilyesmihez, nem illik azt mondani, hogy a fiam menni akar haza, mert nem szeret itt lenni, sziasztok, ezzel megbántana másokat, ezért szoktak kegyes hazugságot használni, mindkét fél tudja, hogy nem igaz, de nem érdekli őket, sőt értékelik, hogy van a másikban jó modor.
Barátkozz kicsit más emberekkel, akár neten, próbáld meg kialakítani a kis világképed, és keress olyat, aki beleillik, de másokkal is ugyan-úgy beszélgess, járj el, haverok nem azért vannak, hogy tökéletesen elfogadd őket, és általuk akár egy igazi barátot is megismerhetsz.
Szia!
Azt kell, hogy mondjam, hogy nem vagy egyedül ezzel a témával, én is ilyen típus vagyok. Például ilyeneken akadok ki, hogy mikor hazautazok a koliból 2 hét után, akkor anyám elment az élettársával és nem várta meg, míg hazaérek. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én miattuk is hazajárok, nem csak kényszerből... Az is szokott dühíteni, ha valótlant állítanak rólam, meg túlkombinálják a dolgokat... :/ Igazából nekem sincsenek igaz barátaim, vannak, akikkel elvagyok, több, mint puszta haverság, mégsem mindent osztok meg velük és mindenkiben találok kivetnivalót... Tenni akarok ellene, de sehogyan sem tudok...
Ami talán megnyugtató, az nekem is a zene... Keress egy olyan számot, amit imádsz, és tedd be a fülest és próbálj lenyugodni. :) (nekem például az a legidegesítőbb, ha azt mondják, hogy nyugi!!! :D) Kell szerintem egy mentalitás, akikkel el tudunk lenni, mert a hibáinkat nagyon kevesen nézik el... Volt már úgy, hogy apró dolgokon felcsesztem magam és elindultam fülessel a fülemben, sétáltam, elutaztam a város egyik felére, majd sétálgattam és vissza... Jobb ötletem nekem sincsen, de örülnék, ha megismerhetnék egy olyan kaliberű embert, mint én... :D Mert az elmondások szerint tőlem "idegbetegebb", aggódóbb és hisztisebb nem nagyon... Persze én úgy látom, hogy amit én gondolok az a jó és reális, sokszor ezt utólag be is vallják, hogy átlátom a helyzetet csak nagyon rosszul kommunikálom. :S
Egyébként te hová valósi vagy? :)
21F
Milyen jo latni, hogy ennyi normalis valasz van. Nagyon jo gondolatok.
Latszik, hogy ket vágy kuzd benned. Egyik a sorsod beteljesitesere iranyulo vagy (amire inkabb kellene hallgatnod), a masik pedig a tarsadalmi elvarasok es annak megfelelesi vagyai. Ez utobbi az ego muve, mert o akar krealni egy kepet, egy personat, hogy ahhoz igazitson mindent a kulvilag fele. Viszont ezek illuziok, tehat semmi hasznuk.
Ha kulonc vagy, legyel az. Ennyi. Ne akarj mas lenni, ami vagy. Az hazugsag szamodra is es masok fele is. Tekints erre ugy mint egy probatetelre!
Ami pedig az idegessegedet illet: mindig kerdezd meg magadtol az adott rossz erzesedet: miert vagyok ideges? Miert zavar ez vagy az? Stb.
A vegen rajossz, hogy igazabol semmi ertelme az egesz idegeskedesednek. Nekem van egy kerdesem, amit mindig felteszek magamnak: "Es akkor mi van?"
Nagyon sok szenvedest vagyunk kepesek generalni magunknak teljesen feleslegesen. Pedig "csak" eszre kell vennunk es elkapni az elejen a negativ gondolatokat, melyek lehuznak. Es abban a pillanatban ki is pukkadnak, mint egy lufi.
Tanulas, fejlodes az egesz elet. Orulj a "rossz" reszeknek, mert azok mutatjak meg, hogy hol nem vagy meg keszen, mit kell megtanulnod, gyakorolnod stb.
Nezz ugy magadra, es az eletedre, mint egy szoborra. Te vagy a muvesz, hat keszits egy remekmuvet! ;)
5:igen igen, igyekszem lazábbra venni, de ha vki az elején elcseszi a hangulatom nagyon nehéz jól érezni magam, lazának lenni
igen igaz lehet, ezt nem gondoltam végig , ezért húzott fel nagyon
igyekszem megfogadni amit írsz
6:
ja ez ismerős, én is olyan fosul kommunikálom le amit akarok, előadásmód 0 :\
zene? húha ami azt illeti, napi 3-4-5 órákat szoktam gitározni, van hogy kevesebb van hogy több, elég zenét kapok innen-onnan:D
győri vagyok
köszönöm olvastam már eckhart tollet, de ez is olyan hogy mikor olvasom úgy egy óráig jó, aztán totál "visszarendeződök" a jól megszokott hozzáállásomhoz, és minden a régi..de am szeretem és még fogom is olvasni
"Egyik a sorsod beteljesitesere iranyulo vagy (amire inkabb kellene hallgatnod), a masik pedig a tarsadalmi elvarasok es annak megfelelesi vagyai"
pontosan, nagyon de nagoyn erős bennem ez az érzés, és nemértem hogy az ember többségének ez hogy hogy semmittevés nélkül, lazán megy, míg nekem ez egyáltalán nem...
és arról mit gonodlsz? hogy ha sok ember előtt kell szerepelnem, tegnap is volt fellépés, egyedül, akkor azért eléggé izgultam, nem akartam ezt az egészet, pont azrt vállaltam be hogy legyőzzem magam, mert zavar hogy ennyire izgulós vagyok, annyira nem volt szörnyű, de sajnos végig remegtem és izgultam, nem tudtam ellazulni, pedig nagyon nagyno le szeretném győzni, szal ez most nevezhetjük egyfajta harcnak is?
csak mer az osztálytársaimon kb feleannyi izgalmat sem látok mint magamon, mintha leszarnák..
köszönöm a sok jó tanácsot:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!