2 éve járok egyetemre.Azóta uralkodott el rajtam a szociális fóa pár ember akihez úgybia.Szinte menekülök minden emberi kisközösségből, pedig nagyon vágyom rá. Tudom hogy nem vagyok alapból egy bőbeszédű ember de ez a probléma még rátesz egy lapáttal.Nem merek megszólalni sehol sem, félek, hogy hülyeséget mondok.Kényszeredetten meg akarok felelni a másiknak.Tök rosszul érzem magam.Nem tudom, hogy lábaljak ki ebből a szar állapotból.Egyetlen barátom, sincs.:(
Az a vicces az egészben ha hivatali dolgokat kell elintézni, ott egyáltalán nincs semmi gond, csak ha barátokat kell szerezni ott jelentkezik ez a kommunikációs probléma!
Én is ilyen vagyok, mondjuk egyre kevésbé, mert valahogy nekem nincs igényem barátokra.
2012. ápr. 18. 15:17
Hasznos számodra ez a válasz?
2/21 A kérdező kommentje:
De te hogyan küzdesz elenne, hogy ne szigetelődj el teljesen?
2012. ápr. 18. 15:28
3/21 anonim válasza:
Én is teljesen ilyen vagyok. Ha hivatali dolgokat kell intézni én sem vagyok ilyen, mert egy betanult szöveg szerint zajlik a dolog és nem nagyon kell kommunikálnom. Barátok, haverok nincsenek, mert nehezen megy a kezdeményezés. Társaság maga a pokol a számomra, mert pár ember előtt alig merek megszólalni, ott meg pláne nem megy és teljes blokk. Vágyom én is arra, hogy emberek vegyenek körül, de ez nagyon megnehezíti a dolgot.
21/F
2012. ápr. 18. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
4/21 anonim válasza:
Álbarátságokat kötök. Beszélek az emberekkel, de meggyőzöm magamat, hogy nem érdekelnek, így viszonylag kötetlenül tudok beszélgetni, és nem vagyok mindig egyedül.
2012. ápr. 18. 15:33
Hasznos számodra ez a válasz?
5/21 A kérdező kommentje:
köszi, hogy írtatok már nem érzem magamat tök egyedül, igazából nagyon szeretnék tenni vmit ellene csak nem tom hogy fogjak hozzá
2012. ápr. 18. 15:36
6/21 anonim válasza:
Én is pont ilyen voltam. De agyban dől el az egész. Már nagyon utáltam a különböző kínos helyzeteket emiatt. Úgy döntöttem hogy nem leszek ilyen utolsó lúzer szerencsétlen, mert annak éreztem magam. Elkezdtem sportolni, járok egyesületbe, ahol vagyunk sokan. De mai napig utálok dumálni akkor amikor épp nem csinálunk semmit, pl képtelen vagyok beülni velük edzés után meginni valamit, vagy kajálni, mert amikor csak ülünk sokan egymással szemben és dumálni kellene akkor nekemis mind a mai napig totális blokk. De ha edzés van, és mindenki csinál valamit, akkor úgy simán eldumálgatok közben az emberekkel már szerencsére. Nagy ritkán amikor mégis elmegyek velük valahová, akkor azt utálom a legjobban hogy egyszer mindig elhangzik az a mondat felém hogy: te is mondj már valamit. Hát ilyenkor tudnék menekülni a világból. Vannak szerencsére jófejek, akik nem törődnek így a halkszavúságommal, és nem csesztetnek hogy járjon a szám egyfolytában. Elfogadnak így szerencsére. Nekem az segít egyre jobban szocializálódni hogy próbálok laza lenni, meg leszarom stílust felvenni. Így sokszor már nem okoz gondot ha barátkoznom kell. Amúgy én már 30 vagyok, és fiú.
2012. ápr. 18. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
7/21 anonim válasza:
15:30-as vagyok.
Felém általában vagy az hangzik el, hogy Te is mondj már valamit vagy te mindig ilyen csendes vagy?
Ezzel pont az ellenkezőjét érik el és még jobban nem dumálok, igaz addig se dumáltam. Nekem eszembe se jutna az, hogy mást kérdőre vonjak, hogy most mért nem szólal meg vagy mért beszél annyit, de ebből látszik, hogy nem vagyunk egyformák.
2012. ápr. 18. 15:43
Hasznos számodra ez a válasz?
8/21 A kérdező kommentje:
köszi utolsó!remélem nekem is bejön a leszarom stílus.Nekem az sem segít hogy van 2 nővérem és ők pedig rohadtul party facek, dumálnak bármiről.Sajnos nem igazán tartom a kapcsolatot velük, mert elköltöztek.Ők sem hívnak én sem hívom őket.Tökre nem értik meg miért vagyok ilyen.
2012. ápr. 18. 15:46
9/21 anonim válasza:
Mindenesetre sok sikert. Amúgy mit tanulsz?
2012. ápr. 18. 16:06
Hasznos számodra ez a válasz?
10/21 anonim válasza:
nekem is az van legalábbis az orvosok szerint. én iskolába sose mentem első órára mert a diákokat se birtam akik mellettem mennek felfele mint egy marhacsorda. mire rászettem magam h bemenjek a kórházba érszükület gynaujával 2 hónap telt el és egyáltalán nem érdekelt lehet e valami bajom..és most 1 hónapja van tüdöszürö a városba, már csak 1 napig, ma voltam megláttam a tömeget az embereket azonnal rámjött a pánikroham,szédülés csölátás émelygés.nem is marattam, igy akkor lesz 3 éve hogy tüdöszürön se voltam,nagyszerü.. pedig jártam 5 pszichológusnál is és gyógyszert is attak vagy 10félét.marhajó, tökmind1 hogy hivatalos ügy vagy csak ugy ki kell menni az utcára.. úgyhogy én is szeretném tudni van e valakinek vmi tippje mit kéne csinálni-_-
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: