Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Miért ilyen reménytelen az...

Miért ilyen reménytelen az életem?

Figyelt kérdés

Jön egy kis "panaszkodás", szóval nem muszály végigolvasni. De jól esik kiadni, főleg ha esetleg valaki el is olvassa. :)


17 éves lány vagyok, most júliusban leszek 18... nagykorú. A gyerekkorom egy része (úgy 13 éves korig) elég jó volt, nem foglalkoztam igazán a világgal, csak szórakoztam és elvoltam mindig valamivel. Aztán 14 éves korom körül egy bizonyos betegségem miatt meg kellett komolyodnom hamar. Azóta már komolyabban nézek a világra és sok dolog aggodalommal tölt el.


Úgy érzem nem igazán tartok sehova az életben és egyszerűen a szerencsében bízok, hogy jó életem lesz egyszer.


Kinézetre átlagos vagyok, az arcom és bőröm szerintem szép, viszont az alakom elég béna és kicsik a melleim, ami ront az önbizalmamon is rendesen.


Nincsenek barátaim, aki volt az átvert majdnem 2 év barátság után, azóta se tudtam komoly barátságot kötni. Pedig azok voltak a legszebb idők eddig életemben, mikor vele lehettem.

Alapból csendes vagyok, de ha olyannal vagyok, akit kedvelek akkor megered a szám és egész nap képes vagyok beszélgetni. Mindenkihez próbálok kedvesen viszonyulni, csak az ő hozzáállásától függ, hogy ez megváltozik-e idővel.


A tanulás egész jól ment mindig is, csak nagyon lusta vagyok, ami visszavet ebben és van mikor megszenvedem a jobb jegyeket.

Mindig egyedül vagyok szinte, csak a családommal tartom a kapcsolatot, de apámmal és húgommal nem jövök ki jól.

A napjaim nagy része azzal telik, hogy itthon ülök a gép vagy TV elött és semmi hasznosat nem teszek szinte, max egy kis házimunka ha kell segíteni.


Úgy érzem teljesen szánalmas vagyok... ha el is megyek itthonról akkor is amint tudok jövök haza, mert nincs mit csinálnom a városban, egyedül semmi se jó.

Ha itthon kimegyek kicsit az utcára abból is az lesz, hogy hamar visszajövök, mert a környéken laknak régebbi ismerősök akik tudnak a betegségemről és nem kedvelnek miatta.. az már nem érdekli őket, hogy milyen is vagyok valójában.


Elég zavaros amit írtam valószínűleg, el is vesztem a gondolataimban... a lényeg az, hogy egyszerűen nem látom hogyan fognak rendbe jönni a dolgok... Mintha nem lenne kiút ebből a szánalmas létből... A legboldogabbá az tenne ha lenne egy igaz barátom vagy megtalálnám a szerelmet és nem kéne egyedül lennem többé... de nem tudom hogyan változtathatnék ha mindenki előre elítél...


17/L



2012. ápr. 9. 17:24
1 2
 1/17 Klaudia3721 ***** válasza:

elöször is ne hagyd hogy a környezetedben élök ennyire befolxásoljanak téged.értékes ember vagy akármilyen betegséggel is küzdesz.tudod ezek az emeberk akik így ítélkeznek buták szegények.én is ismerek párat tele van velük a világ ezért nincs barátnöm se.

ne alacsonyodj le az ö szintjükre azzal hogy elhiszed a véleményeiket anélkül hogy ismernének.

mondtad hogy magányos vagy és látom küzdesz ellene.

ne tedd mert ha küzdesz valami ellen az élet ugy hozza hogy többet kapsz belöle.


Találd fel magad én például imádok egyedül lenni.szerintem nagyon jó dolog.és ha elfogadod hogy most egyedülkell lenned egy kicsit.hidd el utána magától jönnek a barátok majd.csak ezt átkell vészelned igazából szerintem nem vészes annyi mindent lehet csinálni fejleszd magad amiben jó vagy tanulj olvass találj magadra egy kicsit én hiszem hogy a világon mindenkinek van egy párja aki neki teremtetett de csak akkor találnak egymásra ha már saját magukat megtalálták.

képzeld én megtaláltam hidd el sok nehézségen mentem keresztül de a lényeg el kell fogadni a helyzetet és mindenben meglehet látni a jót :)

de tényleg ha a külsöddel nem vagy elégedett akkor sportolj vmit. már egy futás is önbizalmat tud adni mert érzed hogy teszel azért hogy szebb legyél. de a belsö szépség a legértékesebb ezt ne felejtd el :)

2012. ápr. 9. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 A kérdező kommentje:

Az a baj, hogy már túl régóta vagyok így egyedül... ez már nem egy kis idő csak :(


Mostanában tanulok görkorizni esténként, mikor nem járnak az autók... majd ha jobban fog menni akkor talán azzal eltudom foglalni magam...


A sport nem hiszem, hogy sokat segítene a külsőmön. Nem vagyok túlsúlyos, tehát nem fogynom kéne.. sőt túl sovány is vagyok talán...

2012. ápr. 9. 17:48
 3/17 anonim ***** válasza:
Szia! Nagyjából megtudlak érteni, persze mindenki esete más valamennyire:)...Nekem is volt/van olyan időszak amikor úgy érzem hogy szinte teljesen úgymond "értelmetlen" az életem...talán nem ez a legjobb kifejezés(nem vagyok öngyilkos hajlamú..félre ne értsék egyesek)...de nem nagyon tudom hogy mi is lenne a célom az életben. Igaz nekem még van 2 évem hogy nagykorúvá váljak, de már most van, hogy azon gondolkodok, mi lesz ha elérem azt a kort. A lényeg, hogy ami elbizonytalant az ellen tegyél. Nekem pl az alakom nem túl jó. Nem vagyok kövér, se molett..csak itt-ott tudom h más formákat szeretnék. Egyik nap lementem biciklizni. Aztán másnap elmentem kondiba(amitől nagyon tartottam mert utálom a tömeget, idegen környezetet) de nem is voltak sokan meg rájöttem, hogy nincs miért szégyenkeznem. Ha meglátok egy sportoló embert(legyen az kövér,molett,vékony vagy izmos)nem az jut eszembe, hogy jujj de kövér..stb..hanem az h ő sportos, tesz ellene és tesz a céljaiért is. Szóval ne add fel. Tűzz ki célokat. Egyébként ha itt nem is, de privibe lerhatnád a betegséged..de nem muszály, csak puszta kváncsiság:)...Egyébként nekem is van egy öröklődő betegségem ami sajnos valősznűleg el fog érni engem is előbb-vagy utóbb..a dédimamám, aztán mama és anya is örökölte..szóval anyai ágról származó betegség..a neve:izomsorvadás...mostanában elkezdett fájni a vállam..mondtam anyának és ijedt fejjel nézett rám...tudom, hogy miért...már jelentkeznek a tünetek..de ennek ellenére szeretném hogyha vinném valamire az életben, mielőtt még majd korlátozódik a mozgásköröm...el kell fogadnom de küzdök..sok kitartást neked is :)
2012. ápr. 9. 18:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
Engem az vigasztal kedves sorstársam, hogy lehetne rosszabb is, így mindig jobb egy fokkal. Na meg ami nem öl meg, az megerősít.
2012. ápr. 9. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:
Igaz... csak az az erösödés eljöhetne már :)
2012. ápr. 9. 21:17
 6/17 anonim ***** válasza:
Szia! Én 17/F vagyok, nekem sincs túl sok barátom, mondhatni egy, akivel rendszeresen beszélek és szórakozok. Szívesen megismerkednék veled, gondolom messze laksz tőlem, de azért megkérdezem: merrefelé?
2012. ápr. 9. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 A kérdező kommentje:
Baranya megye.
2012. ápr. 9. 21:26
 8/17 anonim ***** válasza:
Akkor annyira nem, én zalai vagyok.
2012. ápr. 9. 21:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 Klaudia3721 ***** válasza:
na tessék :) a távolság sosem akadály
2012. ápr. 9. 21:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:

Hát Zala se olyan közeli :)


Bárkivel akivel beszélek neten mindig messze lakik... szinte kivétel nélkül.

2012. ápr. 9. 21:31
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!