Túl stresszes az életem, nincs időm magamra. Tudtok adni valami jó tanácsot, vagy "tippet"?

Hol is kezdjem...

Mindig stresszes életem volt, utoljára 2007-ben jutott időm magamra, de most aztán teljesen széthullott az életem.

Átszervezés volt a cégnél, az egész project megszűnt, amin én dolgoztam. Nincs munkám, tehát pénzem se igazán. Mielőbb el kellene döntenem, mihez kezdjek. (Ez menne is, ha nem lennék ennyire túlterhelve. Jelenleg gondolkozni is alig tudok! Időnként amikor pl. veszekedés van erőteljes dührohamok törnek rám, alig bírom kezelni a helyzetet. Máskor viszont csak nézek magam elé és sóhajtozom, hogy ez annyira nem én vagyok, annyira nem vagyok jó helyen stb. Nem vagyok különösebben depressziós, általában elvagyok, csak ... sóhaj :) ... nehéz. )

A családommal, rokonsággal rémes a kapcsolatom. Bár ezzel nem is igazán érdemes foglalkozni, mindig ilyen volt. Részemről mindent megtettem, de ha senki más nem hajlandó tenni a változásért, akkor azt hiszem legjobb, ha próbálok elhatárolódni, mert csak leszívják az energiámat. Már előre félek a húsvéttól, hiszen ilyenkor jönnek a találkozások és mindenki nekem panaszkodik, tőlem várja a megoldást, emellett pedig kioktatnak az életemmel kapcsolatban (feleslegesnek érzem, hogy vitázzak, fogalmuk sincs milyen vagyok igazából).

Ami még zavar, hogy a szerelmi életem is kész csőd.

Volt egy jó kapcsolatom, de a párom elég szeszélyes (vagy ezek után nem tudom, mi mást gondolhatnék róla...), minden tökéletes volt, egyik nap még rajongott értem, imádott, minden percet együtt töltöttünk, aztán másnap el akartam vinni valahová, erre unott hangon közölte, hogy nincs hozzá kedve. Ott ültem még nála egy darabig, de mivel minden kérdésemre csak tőmondatokkal válaszolt és állítása szerint nem volt semmi baja, plusz megölelni sem engedte magát, hát eljöttem. Gondoltam miért maradjak, ha egyszer nem érdeklem. Utána nem is keresett, aztán kb. egy hét múlva felkerestem én, hogy tisztázzuk a helyzetet. Lényegében ki sem mondta, hogy vége, csak annyit mondott, hogy nem ér rá este velem vacsorázni, mert a barátnőivel megy szórakozni. Akkor éjszaka még felhívott tök részegen, de nem meglepő módon semmi érdemlegesről nem esett szó. Mivel kb. egész éjjel hívogatott küldtem neki egy sms-t, hogy nem tudom tolerálni az effajta viselkedést, majd akkor keressen fel, ha lehet vele tisztességes beszélgetést is folytatni.

Ez hónapokkal ezelőtt történt, azóta nem is keres. Pedig odaírtam az üzenet végére (akkor még folytatni akartam vele), hogy mindenképpen meg akarom beszélni ami történt. Nyilvánvaló, hogy a dolognak vége.

Próbálok tovább lépni, már nem is kezdeném vele újra, csak rosszul esik, hogy fogalmam sincs mi történt.

Összességében jelenleg nincs egy biztos pont sem az életemben, úgy érzem mindent a nulláról kell kezdenem, az életem minden területén.

Na és, amiért kiírtam a kérdést... Tudtok valami tanácsot adni, hogyan érezhetném jobban magam, vagy mit csináljak?

Pénzem most nagyon nincs, szóval még egy filmre sem tudok igazán elmenni, szóval nem szeretnék költeni.

Gondoltam rá, hogy kellene minden nap pár perc, amikor kikapcsolódhatok. Úgy értem, minden napom csupa stressz és rohanás még így is. A meditáció is eszembe jutott már, de lényegében folyton ülök és bámulok ki az ablakon és elmélkedem. Múltkor elmentem sétálni, felkaptam az egyik macskát és leültem vele a járda szélére. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy majdnem 2 órán keresztül ültem ott a macskával (megközelítőleg ennyi időbe tellett később a macskaszőrt is leszedni az ingemről és a zakómról).

Nem tudom... még azt is nehéz leírnom, hogy mit szeretnék. Olyan ez már, mint egy rossz romantikus- vagy művészfilm. Valahogy úgy érzem, mintha nem is élnék.

Vannak hobbijaim és sok minden érdekel, de csak céltalanul bolyongok mostanában. Mit tegyek, hogyan jöhetnék rá, hogy ki vagyok?

Na, de a lényeg. A nők valahogy mindig olyan jó tanácsokat tudnak adni egymásnak, ilyen kikapcsolódás témában. :) Mondanátok valamit, amivel oldhatnám a mindennapok stresszét?

Olykor ráérek, pl. most is megnéztem egy filmet, de valahogy már ez sem pihentet. Szoktam olvasni és zenét hallgatni is, de nem érzek különösebb változást.

Amikor megfelelő volt az anyagi helyzetem, akkor is mindig csak másra költöttem, vagy a szükséges dolgokra. Magamnak azt hiszem 2010-ben vettem utoljára valamit, de az se nagy dolog volt.

Komolyan nem tudom, miért élek úgy, mint aki börtönben van... ez már kész vicc. Ezért inkább zárom soraim, remélem megosztotok velem pár hasznos gondolatot.