24 éves lány vagyok, a családom miatt nincs életem! Leírtam a helyzetet, tudnátok tanácsot adni? Tanácstalan vagyok
14 éves korom óta nem élek otthon, laktam kollégiumban, albérletekben. Most egy olyan albérletben élek, amit egy ismerősünk ad ki, így kicsit olcsóbban lakhatok ott. Úgy vettem észre, hogy amióta ideköltöztem, azóta vannak a problémák.
Anyummal családi csomagban ingyen beszélünk, folyamatosan hívogat, naponta többször. Mindent tudni akar, mit csinálok, miért nem ezt csinálom, mit ettem, miért nem úgy főztem ahogy ő szokta, stb. Mikor fizetem a csekket, mennyi lett a telefonszámlám, miért nem fizettem már be korábban (hiába hogy bőven határidőn belül vagyok), keressek másik munkát. Főleg a munka miatt szekál, imádom amit csinálok, csak sokat kell dolgoznom, kevés a szabadidőm, de nem baj mert szeretem. De keressek másikat, ez nem jó.
Különösen érzékeny arra hogy minden rendben van-e a lakásban, takarítok-e rendszeresen, gondolom ez az ismeretség miatt lehet. Minden hónap 10-ig kell odaadnom az albérletre a pénzt, elsején már szekál hogy miért nem fizettem még ki. Ha bármi történik, pl. nemrég az egyik virág a lakásban száradni kezdett, mondtam is tréfásan a tulajnak hogy biztos nem szereti a növény hogy itt lakom. Fél óra múlva már hívott anyum, hogy mit csinálok (a tulaj ugyanígy tréfásan elmesélte neki, mert kérdezte tőle hogy mi újság velem), nem bírok vigyázni más dolgaira, ki fognak rakni, locsoljam többet, stb.
Mit csináljak? Egy éve tart ez az állapot, nagyjából azóta mióta ideköltöztem. Költözzek el? Tudom hogy a kis kedvezmény miatt be kellene nyelnem a békát, de ez már sok. Mondjam le a családi csomagot hogy ne tudjon hívogatni? Akkor meg vidékről idejön, hogy mit képzelek.
Hát nehéz helyzet, de muszáj lesz bekeményítened a saját érdekedben. Nem értem, 10 év alatt miért nem tudta még feldolgozni édesanyád, hogy képes vagy az önálló életre, hisz írod, hogy 14 éves korod óta nem élsz lényegében otthon.
Ha nem is mondod le a csomagot, némítsd a telefont, és ne vedd fel, ha hív. Ha ezért képes felutazni, tegye, majd akkor holt nyugodtan közlöd vele, hogy semmi gond, csak nem érsz rá mindig beszélni. Ezért egyszerűbb, ha ki is nyomod a hívást, legalább jobban veszi a lapot. Max egy sms: most nem érek rá.
Én nem számolnék be mindenről. Letorkollnám, hogy minden rendben és legfeljebb 2-3 naponta venném fel neki a telefont. Szigorúnak kell lenni, de ne félj, úgysem tehet semmit. Valahogy tudatára kell ébreszteni: ez a te életed, nem mászhat bele.
Egyszerű: ne hagyd magad. Attól még, hogy máshogy csinálsz valamit, az nem rossz. Pl. főzés.
Annyira tud belemászni az életedbe, amennyire hagyod. Ne mesélj túl sokat magadról. Válaszolj igen-nemmel, ha faggat, és ne húzd fel magad, légy közömbös. Aztán mondd, hogy most menned kell, ha idegesít. Vagy: anya, most le kell tennem, szia, aztán ne vedd fel. Muszáj valami határt szabni neki. Akárhol fogsz lakni, anyás hívogatni fog, úgyhogy ne költözzél el, ha jó a lakás.
Vááh, nekem az anyósom ilyen :D
Ne vedd fel napközben a telefont.
Egyszer hívd vissza, mondd el neki milyen volt a napod, és ne hagyd szekálni magad.
Mondd meg, nem érsz rá egész nap vele foglalkozni.
Próbáld meg a beszélgetéseket is karcsúsítani, tényleg jó lenne ha lemondanád az ingyen telefont, találj ki valami jó indokot.
Ha már fizetni kell azért a hívásért, magától is kevesebbet fog szekálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!