25 éves vagyok, nincs párom. A felnőtt kor elején úgy érzem, hogy reménytelen az életem. Kétségbe vagyok esve, félek, hogy egy vesztes maradok örökké. Hogyan legyek nyertes, olyan ember, akinek nincs min sopánkodnia az életben?

25 éves vagyok és nincs párom. Nem is volt. Aztán még se sopánkodok mert hülyeség.

Gondolj bele hány millió ember van aki így is cserélne veled, akinek sokkal szarabbul megy, lehet vak, béna, magatehetetlen öreg, vagy csak simán kib.szott vele az élet, és nagyon örülne ha csak annyi baja lenne hogy nincs párja.

Ha most leállsz sopánkodni, akkor is folytatni fogod ha lesz párod, mert valami akkor se lesz jó.

Ismerek egy srácot. 25 évesen gyönyörű barátnője volt, 26 évesen megházasodott, most 28, és gyereket vár.

Azt hiszed, ő nem sopánkodik? A f*szt nem. Neki az a baja, hogy nem maradt tovább szingli, nem járta be a világot, nem élte ki magát. Máskor meg az, hogy nincs ideje otthon ülni és játszani meg filmeket nézni. Ez van, nem elég egy élet ahhoz, hogy ne legyen sopánkodnivalód :)

Én 29 éves vagyok, és garantáltan legalább akkora lúzer, mint Te. Mégsem sopánkodom. Hozzáállás kérdése az egész.