Mit csináljak, ha egyszerűen nem szeretem a valóságot?
Szinte egy álomvilágban élek, ahol minden hófehér és tökéletes. A szobámban is szó szerint minden csak e színben pompázik, habár nem hiszek a mennyországban. Alig várom, hogy hazaérhessek, és annyiból állnak a délutánjaim, hogy berakom a Hattyúk tavát vagy a Diótörőt, becsukom a szemem, és balettozom, bár igazából sosem tanultam, csak rengeteg felvételt nézek és előadásokra járok. Szóval egy idő után azon kapom magam, hogy fájnak a karjaim, hogy eltelt egy óra, és nem tudom, hogy mi történt, mert csak lassan táncoltam, és közben elmélkedtem. Arra rádöbbenni, hogy abba kell hagynom az olvasást mert leragadnak a szemeim még rosszabb.
A tavalyi nyárról emlékeim szinte alig vannak! Annyit tudok, hogy azok voltak a legszebb pillanatok, amikor borús volt az idő, és kimehettem fehérneműbe és egy balettcipőbe táncolni, és nem látott senki, és úgy éreztem, hogy élek.
De minden reggelem egy katasztrófa, mármint visszatérni az emberek közé.
Félek, hogy mi lesz, ha felnövök. Nem csinálhatom ezt örökké, esetleg az éhhalálba fogom magam táncolni, mert nincs semmi tervem, legszívesebben egy titkos kertben lennék egész nap, amit hatalmas átmászhatatlan sövény vesz körül, talán az ajtót is benőtte, a kulcsot elnyelte a fű - a madarak a kedvenc szonettjeimet dúdolják, és nem kell többet törődnöm semmivel.(annyiszor lerajzoltam már ezt...:)
Mi lesz velem ha felnövök?
Ez a kor pont az önismereti kérdésekről és az énkeresésről szól. Hogy ez valakinek a balett vagy a metál, az már egyéni ízlése kérdése.
Szerintem ezen a fázison mindenki átmegy, maximum a zenei ízlése jobban belesimul a tömegbe.
Az, hogy szereted a balettet, semmit nem jelent. Más a rockot szereti. De érdemes a későbbi pályaválasztásnál figyelembe venni az érdeklődést. Ha tehetségesen táncolsz, fontold meg ezt a pályát. Ha kevésbé vagy tehetséges, akkor megmaradhat hobbinak.
Próbálj meg leszállni a földre, mert ez riasztó.
Egyrészt: bocs, de ha soha nem táncoltál, akkor már nem leszel balerina. Ahhoz ugyanis legkésőbb hatévesen el kellett volna kezdened táncolni, hogy a tested megfelelően fejlődjön.
Másrészt: anno anyukám volt ilyen, mint te. Ő úgy gondolta, jó neki ez az álomvilág. De amikor 40 éves fejjel le kellett szálljon a valóságba, nem bírta elviselni. Most alkoholista. Azt mondja, a pia kicsit visszajuttatja ebbe az álomvilágba. Meggyógyulni ebből soha nem fog, mert nem akar, mert nincs mi vonzza a valóságban, hiszen soha nem is igazán élt benne.
Nagyon félek, hogy a halálos ágyán fog rádöbbenni, hogy elpazarolta az életét.
Te ne járj így, légy szíves. A saját érdekedben egy kicsit erőltesd meg magad és próbáld meg megszeretni a valóságot. Ugyan azt mondtam, hogy balerina nem lehetsz már, de ettől függetlenül például egy balett-tanfolyamra nyugodtan beiratkozhatsz. Csak ne várd, hogy hamarosan a Diótörőt fogod táncolni, mert az sajna nem így megy..
Tudod, az ember személyisége társaságban, a többiekkel való kölcsönhatásban fejlődik. Úgy látom, te sokat vagy egyedül. Ennek az a veszélye, hogy ahogy fejlődsz, esetleg egyre jobban eltávolodsz a realitástól, s egyre nehezebben kapcsolódsz be a társadalomba....
Ez azt jelenti, hogy most kell lépni.
Ajánlom például a gyerekdrámát neked. Ott szakavatott vezető mellett lehet megélni, kijátszani dolgokat. Félelmeket, örömöket, bánatokat, fantáziákat.
Például itt (ez Budapest): [link]
Szia!
1. Ha gondolod írhatsz privit. ;)
2. Izé... Kezdetnek iratkozz be egy tanfolyamra. Nagyon kemény lesz, nekem kötelező volt a gimnasztika miatt, sőt utáltam, mert nem érdekelt, meg túl nőies volt, de ment, sőt az edzőm be is akart írattatni balettintézetbe.
Szóval ha van kedved hozzá, és szereted is, azonnal be tudod pótolni azt az időt, amit kihagytál. Valakinek ez lesz az élete. Lehet, te közéjük tartozol.
Szóval. Vedd rá magad, hogy beíratkozz. Aztán a lehetőségek adottak. Hidd el, menni fog.
Szüleid mit szólnak hozzá?
Wow, köszönöm a válaszokat.:]
Igen, én is feleslegesnek tartanám, hogy elmenjek balettozni, tudom, hogy 6-7 éves korban el kell kezdeni, ezért nem mentem el 11 éves koromban, akkor már késő volt.
Nem is lennék megfelelő balerina, csak 160 cm vagyok.
Bár igazából furcsán fog hangozni, de én tényleg metált is hallgatok, most szól Asking Alexandriától az "Ha nem tudsz egyszerre meglovagolni két lovat, akkor inkább lépj ki a cirkuszból" ...ironikus
Egyébként nem szeretem a meséket, de nincs szívem most elkapcsolni a tv-ben menő Pocahontasról, annyira a Titanic jut róla eszembe.
Kedves .Anett.!
Szerintem a kérdezőnek egyáltalán nincsenek pszichés problémái, csak reálisan látja ezt az elb@szott világot...
Megértelek, a valóság az sz*r. Én is a saját világomban élek. Ki is fogom magam nyírni egyszer, tudod miért?? Mert ha meghalok, visszajutok Oda. Úgy képzelem, hogy pontosan a halálom pillanatában valahol egy ágyon felébredek, és ott lesz mellettem Ő, és kérdezi hogy hogy aludtam meg ilyesmi.. Szóval hiszem hogy ez csak egy rossz álom, és igen is létezik a világom!
Egyébként tényleg, járj balettozni hogyha ezt élvezed. Annak meg örüljél hogy nem eszel sokat mert nem leszel ilyen hájas disznó mint én.
14:16 Ha megölöd magad, akkor a pokolra jutsz! Mellesleg a leggyávább dolognak tartom azt, ha valaki önkezével vet véget az életének. Meghalni könnyű, aki megöli magát nem szenved, de a családtagok/barátok akiket hátrahagy beleroppanhatnak a fájdalomba???
Eddig azt gondoltam, a 14 éves kislány aki itt irogat még gyerek. Majd kinövi ezt, de hogy a mai világban egyre többen gondolkoznak így?????!!
Szar a világ és akkor mi van? Ide születtél, okkal. Alkalmazkodj és tanulj meg túlélni. Ennyire egyszerű!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!